Az Elzevir-család több generáción át, több párhuzamos ágon is működő nyomdája a XVII. század első felében Bonaventura és Abraham Elzevir munkásságával érte el fénykorát. Főként kisalakú, olcsó, tudományos műveket bocsátottak ki a művelődni, tájékozódni vágyó polgárság igényeinek megfelelően. Nevükhöz fűződik a tizenkettedrét formátum elterjesztése. Betűmetszőként a műhelynek dolgozott a híres németalföldi festő, van Dyck is. Egyik legnevezetesebb sorozatuk az ún. "respublikák". Kötetei egy-egy ország életét, természeti kincseit, gazdasági lehetőségeit, éghajlatát, természeti viszonyait, ásványkincseit, a lakosság összetételét, vallási megoszlását, az ország politikai és katonai helyzetét, s röviden a történetét is ismertették. A rézmetszetű címlappal ellátott, keskeny alakú, nagyon kicsi és szép betűkkel készített, elegáns könyvecskék első darabja -- az Angliáról szóló -- 1625-ben látott napvilágot. 1650-ig a sorozatnak összesen 35 kötete jelent meg, amelyek -- néhány kivétellel -- európai államokkal foglalkoztak. A Magyarországot bemutató kötet hazai forrásokat is közöl, így Szent István Intelmeit, az ő, Károly Róbert és Zsigmond törvényeit, valamint az 1603-as pozsonyi országgyűlés artikulusait. Ezek mellett talán a legjelentősebb szöveg Werner György eperjesi bíró és tanár a magyarországi gyógyvizekről szóló, néprajzi érdekességeket is tartalmazó geológiai tanulmánya. A kötet összeállítója feltehetően egy németalföldre menekült cseh tudós volt. A címlapon felül az ország címere, alul hun lovas képe látható, amely Apponyi szerint Schödel Márton "Disquisitio" című műve nyomán készült.