Széchényi Lajos cs. kir. kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, soproni, zalai és somogyi nagybirtokos volt. 1847-1848-ban részt vett az utolsó rendi, illetve az első népképviseleti országgyűlésen, mint a felsőház tagja, de ősztől visszavonult a közügyektől s 1849-ben a magyar kormány vizsgálata folyt ellene. A levél tanúsága szerint Széchenyi -- aki ekkor Pesten tartózkodott -- bátyját bízta meg azzal, hogy az 1830. január végén megjelent Hitel tiszteletpéldányait Bécsben, illetve a nyugat-magyarországi részeken kézbesítse és postázza. A levél érdekessége, hogy a Széchenyi által bátyja révén kikézbesített tiszteletpéldányokról tartalmaz fontos adatokat. A Hitel nyomtatása 1830. január 27-én fejeződött be, maga Széchenyi január 31-én kapta meg az első 20 kinyomtatott példányt. A gróf február 1-jétől kezdte átadni, illetve elküldeni a tiszteletpéldányokat: aznap későbbi feleségének, Zichy Károlyné Seilern Crescence-nak küldte el egy levél kíséretében. Február 5-én József nádornak és Cziráky Antal gróf, országbírónak adta át, valamint id. Bartal Györgynek küldte el. Február 10-én a nádor feleségének, Mária Dorottya főhercegnőnek adott át egy dedikált példányt. A napló a továbbiakban már inkább a könyvvel kapcsolatos reakciókat rögzíti, s további tiszteletpéldányokat nem említ. Széchenyi Lajos leveléből kiderül, hogy Széchenyi általa küldött a könyvből egy példányt testvérüknek, Széchényi Pálnak (1789 - 1871); Gévay Antalnak, az udvari könyvtár segédőrének, a neves történésznek (néhány héttel később ő véleményezte a kötetet a rendőri főhatósághoz írott jelentéseiben); Josef-Sebastian Gervay államértekezleti tanácsosnak, Metternich kancellár irodavezetőjének; Rothkrepf (később Mátray) Gábornak, a vezetéknév nélkül említett Józsefnek, Károlynak, Lulunak; valamint két állami hivatalnoknak, Várady Józsefnek, és Norbert Purkhartnak. Egy bizonyos Sz. "Palinak", valamint Liebenberg (később Lunkányi) Jánosnak, Széchenyi jószágkormányzójának Széchényi Lajos postakocsival küldte el a példányokat. "Példányomat nagyon köszönöm - folytatja - szorgalmasan és figyelmesen olvasom - akarod nézeteimet tudni, miután elolvastam? Nagyon szívesen, csakhogy mivel ismerlek, ti. odaadásodat és tekintet nélküli kegyességedet ismerem, mivel ahol valamit lehetségesnek hiszel tenni és mondani, máris örülök, mielőtt még logikádat és retorikádat közelebbről ismerném - az, ami erről látogatásod alkalmával elmondható lenne, levelem számára túlzottan terjedelmes lenne, azonban annyi igaz, hogy minden urak érdeklődnek irántad és könyved iránt. Kívánatos lenne a mielőbbi németre fordítás; mondd meg azonnal, hogy ez kedvedre lenne-e? és hogy, amiként hírlik, még nem kezdtek-e hozzá? - még ha fel is jössz - erre akkor is azonnal válaszolj. Nem akarsz küldeni kegyelmes uram Excellenciájának [valószínűleg Metternichnek] egy példányt? Tedd meg, azonban mielőbb, kimondhatatlanul szeretném, s gondoskodom róla." A levél további részében egy bizonyos Mayerhofer nevű ötvösről, s az általa készített serlegek megküldéséről szól. Széchenyi február 24-én Bécsbe utazott, útközben Győrnél fel is dőlt kocsijával, s 25-én későn este érkezett meg a császárvárosba. Február 27-én Széchenyi Lajosnál ebédelt, s 28-án Metternichet is kereste, de az éppen templomban volt. Március 1-jén személyesen adta át a kancellárnak a Hitel egy példányát, s Metternich mindjárt ki is oktatta. Széchenyi másnap, március 2-án hagyta el Bécset és Nagycenkre utazott (Dr. Hermann Róbert szíves közlése nyomán). 2 levél, 3 beírt oldal. Enyhén sérült piros viaszpecséttel, sajátkezű francia nyelvű címzéssel. Kelt: Bécs, 1830. II. 11. Apró sérülésekkel.