Temesvári Pelbárt a középkori Magyarország legjelentősebb író-prédikátora, általa foglalta el végérvényesen a helyét a magyar prédikációs irodalom az európai keresztény köztudatban, ő maga pedig határainkon túl is a kor és a műfaj klasszikusává nőtt. A ferences rend obszerváns irányzatához tartozott. A Stellarium sikere után látott hozzá az egyházi év ünnepeire szánt prédikációs gyűjteményének megírásához. A Pomerium, vagyis Gyümölcsöskert címet adta neki, mert "miképpen a gyümölcsösben különböző nemű termőfák, gyümölcsök és virágok vannak, úgy ebben... is sokféle prédikációk". Anyagát -- a római misekönyv szerkezetét némileg módosítva -- három részre osztotta. A Sermones de sanctis a szentekről szóló, a "de tempore" a vasár- és ünnepnapokra írt, a "quadragesimales" a nagyböjti időszakra szánt beszédeket tartalmazza. Irodalmi igénnyel megírt szövegeihez a népszerű legenda- és példagyűjtemények, valamint az egyházatyák írásai mellett felhasználta a görög és latin klasszikusok, az ókori héber és arab írók műveit, beleszőve a magyar szentek legendáit, továbbá a magyar népmese és mondavilág elemeit.