A szerző Bécsben szerzett orvosdoktori fokozatot 1552. január 2-án. E beszédet ebből az alkalomból mondta el az egyetemen néhány nappal később. Azt taglalja benne, milyen fontos az orvosok számára, hogy képzett matematikusok legyenek. Főképp Hippocratesra és Galenosra hivatkozva mutatja be, hogy az orvoslásban mekkora a jelentősége a minden tudomány alapját képező aritmeticában és logicában való jártasságnak; a geometriát többek között a test felépítésének, az astronomiát a betegségeket meghatározó csillagok futásának ismerete, míg a musicát a pulzus vizsgálata miatt tartja fontosnak.