A honfoglalást megörökítő nagy nemzeti eposz a reformkor és a magyar romantika kezdetének emblematikus alkotása. Több hasonló kezdemény (Csokonai, Pálóczi Horváth) után született meg a mű 1825 elejére, majd szeptemberben nyomtatásban is napvilágot látott. Érdekessége, hogy a címlapon látható képet Kisfaludy Károly rajzolta. A kötet fogadtatása ellentmondásos volt: bár az előfizetési felhívásra csak 80-an jelentkeztek (ebből 40-en a szerző baráti köréből), az irodalmi közvélemény szinte egyöntetű lelkesedéssel fogadta, ami országos ismertséget hozott szerzőjének. A művet Langer Mór a legritkább magyar könyvek között említi. Habár ez enyhe túlzásnak tűnik, de mindenképpen fontos, becses darab.