Magyarország talán leglátványosabb, és egyik legnagyobb térképe. A 12 szelvényből álló rézmetszet szépségét növeli, hogy felső és alsó szegélyét zsánerjelenetekkel tarkított, képzeletbeli magyarországi tájképek díszítik. Barokkos díszítésű, allegorikus alakokkal keretezett kartusa talán a legszebb a hazai lapok közül. Itt, a címszalag fölött, ovális keretben Mária Terézia és II. József ovális mellképe látható. A Johann Christoph Müller által 1709-ben készített Magyarország-térkép, hiányosságai miatt a XVIII. század közepétől már elavulttá vált, 1764-ben ezért új térkép készítését rendelték el. Ezzel Müller Ignác mérnökkari ezredest bízták meg. Müller Székesfehérvárott született, önkéntesként kezdte katonai pályáját, 1764-ben az Udvari Haditanács irányítása alatt működő térképészeti osztályhoz osztották be. Ennek elnöke, Franz Moritz von Lacy tábornok bízta meg az új földabrosz elkészítésével. Bár jelentős anyag állt rendelkezésére (Mikoviny Sámuel több mint 50 megyéről készült térképsorozata, egyes országrészek átnézetes térképei, valamint a Hadik András gróf tábornagy, az Udvari Haditanács elnökének rendeletére összegyűjtött térképanyag), az általa vezett munkacsoportra óriási munka várt. Négy és fél év alatt készítették el a hiányzó megyék (Zala, Heves, Hajdú, Szabolcs, Szatmár és Szilágy, valamint a 17 erdélyi vármegye), valamint országrészek lapjait. Érdekesség, hogy a hazai térképészet történetében Müller volt az egyetlen, akivel kapcsolatban fennmaradt, hogy munkáját jelentős összeggel ismerték el. A térkép metszője és kiadója a bécsi Johann Christoph Winkler volt. A papír a Bodeni-tó partján lévő Volkersthausenben készült, külön erre a célra. A páratlanul ritka térképből közgyűjteményeink közül az Országos Széchenyi Könyvtár, valamint a Hadtörténeti Múzeum és Levéltár térképtára őriz teljes példányokat. Mérete: 2410 x 2035 mm.