A hazai matematikai irodalom igen korai darabja. Ezt megelőzően csupán két magyar nyelvű számtankönyv jelent meg Debrecenben, de ez a munka azoknál jóval bővebb. A műveletek bemutatását az egész számokkal kezdi, igazi újdonsága abban áll, hogy ezt követően nagyon alaposan tárgyalja a törteket is. Címében Reinerus Gemma Frisiust nevezi meg forrásának, a kutatások azonban ezt cáfolták. Elképzelhető, hogy összeállítója ifj. Heltai Gáspár volt, de bizonyosan csak annyi tudható, hogy szerkesztője rosszul tudott magyarul. Rendkívül ritka, magyarországi közgyűjteményben csupán két teljes és két hiányos példánya ismert. A nyomda: A kolozsvári nyomdát Hoffgreff György alapította 1550 körül, az első pontosan keltezett kiadvány, a Ritus 1550 májusában látott napvilágot. Heltai feltehetően ezután csatlakozott a vállalkozáshoz. Az alapítás idején még nem dőlt el, hogy a magyar nyelvű szövegeknél milyen betűtípus honosodik meg (a Krakkóban és Bécsben készült nyomtatványok meglehetősen vegyes képet mutatnak e téren). Az antikva betűk használatának általánossá válásában jelentős szerepe volt a kolozsvári officinának, amelynek betűkészletét túlnyomórészt ezek alkották. A Kárpát-medencében a Sárvár-újszigeti műhely megszűnése (1541) után Huszár Gál felléptéig (1558) az egyre jobban magyarosodó Kolozsvár volt az egyetlen hely, ahol magyar nyelvű könyvek jelentek meg (érdekes módon két német származású mester jóvoltából). Hoffgreff halála után Heltai egyedül folytatta a munkát. Újraöntötte a betűkészletet és saját papírmalmot hozott létre. Később özvegye, majd az örökösök vezették a nyomdát, amely 1660-ig működött. Ez volt a XVI. század legtermékenyebb műhelye, mintegy 200 kiadvánnyal. Termékei között Heltai munkái mellett a magyar művelődéstörténet olyan kimagasló darabjai szerepelnek, mint Tinódi Cronicája, az ún. Hoffgreff-énekeskönyv, Melius Juhász Herbariuma és Baranyai Decsi Syntagmája.