A címlap utáni bejegyzés szerint az egyedi, érdekes gyűjteményt galánthai Fekete Márton, II. József császár tisztviselője állította össze Budán, 1797-ben. A folio alakú kötet alapját a címben jelzett időszakban, azaz II. József uralkodása alatt kiadott rendeletek, utasítások, közigazgatási kiadványok szövege alkotja. Legnagyobb részük nyomtatott változatban került be, de több kéziratos másolatban olvasható. A kolligátumot különösen érdekessé a hivatalos nyomtatványok közé illesztett egyéb korabeli kiadványok és metszetek teszik. Közvetlenül a címlap után látható egy pazarul színezett, nagyméretű, Napóleont ábrázoló rézmetszet. Hasonló kvalitásúak XVI. Lajos és Marie Antoinette egymással szembenéző, majdnem egészalakos képei. Kisebb méretű színezetlen, Czetter Sámuel kezétől származó, Ferdinand Wagner festménye nyomán készült metszetek mutatják be Vályi Andrást (két ábrázolásban), és a fiatal József nádort. Szerepel egy-egy metszet II. Lipótról, Niczky Kristófról és Orczy Lőrincről. Különleges darab az ekkor már kerékbetörésre váró Horeát és Closcát még parasztvezérként ábrázoló -- 1785-ben, Gyulafehérvárott "természet után" készített -- gyönyörűen színezett rézmetszet. A Napóleon elleni háborúkhoz és az 1796-os rendi országgyűléshez kapcsolódik három aprónyomtatvány. Feltehetően Vályi András a szerzője a Tárogató síp című kiadványnak (Pest, 1797. Universitas), amely a "régi magyarok" tábori dalairól értekezik. Nagy Ferenc veszprémi kanonok csak monogramjának feltüntetésével bocsátotta közre Protrepticon után való magyar ösztön című költeményét (Veszprém, 1796. Számmer). Szintén csak neve kezdőbetűivel jelölte Michael Denis Protrepticon inclitae nationi Hungaricae címmel ellátott latin versét (Bécs 1796). 376 oldal.