A Misztótfalusira bízott bibliakiadás ügye számos fordulatot vett. 1681 augusztusában az erdélyi rendek — sokallva a hollandok által kért összeget — úgy döntöttek, itthon nyomtatják ki a bibliát. A hír ősszel ért el a nyomdászhoz, aki nyomban hozzálátott a zsoltáros könyv és az Újszövetség kinyomtatásához, hogy az egyszerűbb munkákkal gyakorlatot szerezzen fő művének kivitelezéséhez. Eközben Erdélyben az adó és a hadi költségek felemésztették az erre szánt pénzt, így végül a kisebb munkákat félbeszakítva hozzáfogott az Aranyas Biblia kinyomtatásához. Csak annak megjelenése után látott hozzá ismét a zsoltárok kiadásához, és saját szavai szerint: „azzal sem elégedvén meg, kinyomtatám az Új Testamentumot is négyezerkétszázig”. E kisded alakú, utolsó hollandiai kiadványa szépség és pontosság tekintetében semmivel sem marad el a bibliától. Bár közel azonos példányszámban jelentek meg, valami történhetett a terjesztés során, hiszen a — viszonylag gyakran felbukkanó — bibliával ellentétben a legritkábban fellelhető szentírások közé tartozik.