A hét bűnbánati zsoltár fordítása és hozzáfűzött magyarázatok. Luther minden bizonnyal elsőként kinyomtatott önálló munkája, amelyet még Ágoston-rendi szerzetesként írt. Bár Benzing — Luther műveit megközelítőleg időrendben felsoroló — bibliográfiájában első helyre egy ugyanebben az évben megjelent traktátust helyezett, azonban az irodalom- és egyháztörténet is e művet tartja Luther első nyomdába adott írásának. Annyi bizonyos, hogy egy március 1-én kelt levelében már megjelentként beszél róla. A mű az újszerűen gondolkodó, elmélyültebb lelkiségre vágyó szerzetes reformátorrá válásának érdekes dokumentuma. A munka még a bűnbánati zsoltárok középkorban kialakult, Szent Ágostonra visszavezetett kánonját követi, a kolostori kegyesség szellemiségét hordozza magában. Elmélkedését azonban úgy igyekezett megalkotni, hogy az az egyszerű emberek számára, különösebb előtanulmányok nélkül használható legyen. Szövegét nem terhelte teológiai fogalmakkal, valamint a bibliai hivatkozások esetében is csupán a legszükségesebbekre szorítkozott. Ugyanezen megfontolásból fordította le a zsoltárokat németre, és — szokatlan módon — magyarázatait is anyanyelvén illesztette melléjük. Ezzel Luther gyökeresen új, a reformáció felé mutató útra tért, vállalkozását maga is vakmerőnek nevezte. Ugyanebben az évben ugyanitt egy másik kiadása is napvilágot látott, de az elsőség kérdése nem eldönthető.
Igen ritka kiadvány, a német nemzeti bibliográfia egyetlen, hallei példányát említi, Benzing pedig egy párizsi és egy worms-i darabját ismerteti. Tudomásunk szerint árverésen még nem szerepelt.