Zrínyi Miklós 1662-ben éles vitát folytatott Raimundo Montecuccoli császári hadvezérrel, annak 1661. évi eredetileg — a törökkel szembefordult — Kemény János megsegítésére indított, de sikertelenül végződött erdélyi hadjárata kapcsán. A rendek és a felső-magyarországi főurak elégedetlensége az 1662 tavaszán megnyílt pozsonyi országgyűlésen robbant ki. A hadvezér a nyár elején megjelent olasz nyelvű röpiratban ("Risposta alla calunne...") igyekezett védelmezni magát a felháborodott magyarországi közvéleménnyel szemben, amelyben a magyarokat hűtlenséggel és a katonai ismeretek hiányával vádolta. Erre született a horvát-szlavón bán retorikai bravúrral megírt, jelentős irodalmi értékeket is felmutató, latin nyelvű szónoklata. Mind Montecuccoli szövegének – a magyarokra rossz fényt vető sorokat elhagyó — latin fordítása, mind Zrínyi válasza kéziratos formában és különböző propagandairatokba foglalva széles körben elterjedt volt a korban. Ennek ellenére eddig a röpiratnak csupán három másolata volt ismert (OSzK 2, Egyetemi Könyvtár 1 példány). Autográf kézirata azonban egyáltalán nem maradt fent. Ez az eddig ismeretlen darab az íráskép és a papír vizsgálata alapján a XVII. század folyamán keletkezett, korabeli másolatnak tekinthető. Jelentőségét növeli, hogy nem az eddig ismert lejegyzések alapján készült, írásképe, helyesírása, néhol sorrendje és kis mértékben tartalma is eltér azoktól. A szöveg csonkán maradt ránk, az utolsó három és fél bekezdés hiányzik. Ez megközelítőleg egy oldalt foglalhatott el. Az első lapon olvasható történelmi helyzetértékelés — amely az említett erdélyi hadjáratról és a fejedelemségben kialakult helyzetről számol be — a röpirat többi példányában nem található meg, így minden bizonnyal Zrínyi eredeti írásában sem volt meg, tehát darabunk másolójának kiegészítése (dr. Hausner Gábor szíves közlése és publikációi alapján).
6 beírt oldal.