Ugrás a tartalomra

Pelbartus de Temesvár: Stellarium Corone benedicte Marie virginis in laude(m) eius pro singulis prediocationibus elegantissime coaptatum

Pelbartus de Temesvár
A mű címe
Stellarium Corone benedicte Marie virginis in laude(m) eius pro singulis prediocationibus elegantissime coaptatum
1502 Augsburg,

Ár
5 500 000 Ft
Kategória: Régi Magyar Könyvtár, Könyvkötések

Augsburg, 1502. Otmar ny. – Schönspeger kiad. 133 levél, (134 helyett) A kolofon és a mutató közötti üres levél hiányzik (F4). Temesvári Pelbárt (cc. 1435-1504) a 15–16. század fordulóján virágzó obszerváns ferences mozgalom irodalomtörténeti szempontból kiemelkedő jelentőségű alakja. A késő középkor kiforrott műveltségét hordozó magyar prédikációs irodalom általa foglalta el végérvényesen a helyét az európai keresztény köztudatban. . Pelbárt 1483-tól volt a dogmatika tanára rendjének budai főiskoláján. Itt írta meg első munkáját, a „Stellarium Corone benedicte Marie…” című könyvét Szűz Mária tiszteletére, miután az 1479-81 között pusztító pestisjárvány idején csodával határos módon meggyógyult. Művének ihletője az Apokalipszis könyvének Szűz Mária, a „Napbaöltözött Asszony” ábrázolása volt: Szent János látomásában „egy nagy jel, kinek öltözete a nap, lába alatt a hold, fején 12 csillagból a korona” (Jel 12,1-2). A csillagkoszorú számszimbolikáját feloldva 12 részre osztott könyvben írta meg beszédmintáit. Pelbárt magyarázatot is fűzött az egyes csillagok jelentéséhez: a tizenkét csillag szerinte háromszor négy tulajdonságot jelképez: a négy testi és négy lelki tulajdonság mellett négy olyannal is bír Szűz Mária, amely a kettőt ötvözi. Érvelése szerint miután Mária belül is szép volt, kívül is tökéletesnek kellett lennie. Jelen munkája a mariológiai irodalom alapvető kézikönyvévé vált szerte Európában. Csak 1496 és 1526 között Európa különböző városaiban húsz kiadást ért meg a mű. Ebben többek között közrejátszott az is, hogy könyvének bevezetőjében kifejtette: munkájával elsősorban az egyszerű nép körében prédikáló papoknak szeretne segíteni. A magyarországi Mária-kultuszból Pelbárt könnyen inspirálódhatott, hiszen a Boldogasszony tisztelete és a magyar kultúrában kiemelt szerepe már a 11. században elkezdődött, eredete egyidős a magyar nép keresztény hitre térésével. A Boldogasszony-kultuszt Szent István király a keresztény hit terjesztésével párhuzamosan honosította meg. Fia, Szent Imre herceg halála miatt – őt túlélő fiúörököse nem lévén – a hagyomány szerint MáriaBoldogasszonynak ajánlotta fel örökségül az országot. A könyv tartalmához szervesen kapcsolódik különlegesen megmunkált címlapja, amelyen Szűz Mária napsugár-mandorlában, lefelé fordított holdsarlón áll, kezében a gyermek Jézus Krisztussal. Fejére két angyal a tizenkét csillaggal ékesített koronát helyezi, utalva a könyvben is markánsan szereplő assumptio (Szűz Mária mennybevétele) gondolatára. A fametszet sarkaiban, kis medalionokban a négy evangélista szimbóluma látható. A címlap egyedülálló esztétikájának titka nemcsak ikonográfiájában lelhető fel, hanem technikájában is. Ez ugyanis az első ismert alkalmazása a fehérvonalas fametszetésnek (white-line woodcut; taille blanche vagy Schrottschnitt) könyvillusztrációként. A technikát később Urs Graf vitte művészi tökélyre. Jelen tételünk tehát mind tartalmilag, mind formailag kivételesen különleges, becses munka, mely a középkori kultúr- és művészettörténetnek nem csupán fontos tárgya, de megjelenése óta elemi ihletője is, amely mind kortársaira, mind számos feltörekvő nemzedékre volt szignifikáns hatással. Forrás: Nátyi Róbert: A Napbaöltözött asszony, mint a Patrona Hungariae ikonográfiai típusa. Doktori disszertáció. 2013. Remek példány, tiszta lapokkal, Szépen festett piros iniciálékkal, helyenként lapszléig lenyúló filigrán díszítéssel. Becses proveniencia: egykoron Soubise herceg példánya. Charles de Rohan, prince de Soubise (1715-1787) jeles bibliofil volt, nagybátja Rohan bíboros által ráhagyományozott könyvtáron felül, hatalmas mennyiségben vásárolt érdekességük, ritkaságuk vagy értékük miatt figyelemre méltó munkákat. Példányunk a könyvtár jellegzetes őzbarna borjúbörkötéseben (veau fauve), a bordázott gerinc rekeszeit váltakozva koronás ruták és koronás stilizált hermelin farokvégek díszítik. A táblák belső oldalán körben széles aranyozott csipkedísz. A sarkok kopottak. A könyvtár 1789-es árverezésekor a könyvért 4 livres-t, és 4 sol-t fizetett Leclerc kereskedő. Később Xavier Barbier de Montault katolikus prelátus és történész könyvtárába került a kötet, aki műveiben hivatkozik is Temesvári Pelbárt ezen munkájára. RMK III 103, USTC, 694645, BNHC P 262, VD 16 P 1208. Schreiber 1926-1930 / Handbuch der Holz- und Metalschnitte des XV Jahrhunderts (2869), Catalogue (...) de la bibliothèque de feu Monseigneur le prince de Soubise (Paris, Leclerc, 1788). 

Highly influential work of Pelbartus de Temesvár. First illustrated edition, first use of the white-line woodcut illustration in any book. Precious copy from the princely library of the Count de Soubise. 18th century calf. Corners slightly worn, otherwise a very clean and atractive copy. One blank leaf (F4) is missing.

Highly influential work of Pelbartus de Temesvár. First illustrated edition, first use of the white-line woodcut illustration in any book. Precious copy from the princely library of the Count de Soubise. 18th century calf. Corners slightly worn, otherwise a very clean and atractive copy. One blank leaf (F4) is missing.