Széchenyi István gróf miniatűr képmása

XIX. század első fele. Peter Thomas Emanuel (1799-1873). "Jelzés: Peter". Guache elefántcsonton, aranyozott fakeretben. Mérete: 95 x 77. Ovális. Széchényi István fiatalkori, félalakos képe, magyaros ruhában. Hozzá: Seilern Crescence grófnő, Széchenyi István feleségének miniatűr arkcépe XIX. század első fele. Peter Thomas Emanuel (1799-1873). "Jelzés: Peter". Guache elefántcsonton, aranyozott fakeretben. Mérete: 95 x 77. Ovális. Seilern Crescence fiatalkori, félalakos képe, zöld ruhában, fehér vállkendőben. Széchenyi István képmása a hazai pantheon legismertebb, számtalan változatban felbukkanó ábrázolásai közé tartozik. Portréi nemcsak életének különböző állomásaiban örökítik meg, követve testi vonásainak változásait, hanem a Széchenyi-image formálódását is tükrözik reprezentatív ábrázolások formájában. Az intim családi képektől a hivatalos célra megrendelt portrékig a Széchenyi-ábrázolások igen sokfélék. Korai képmásai családi körben megfogalmazott portrék. Ehhez a körhöz kapcsolódik első önálló arcképe is, amely a familia tagjairól készített ovális miniatűrök sorozatában található, s melyet Johann Ender, a Magyarországon is kedvelt bécsi biedermeier-mester alkotott. A bensőséges, otthoni használatra készített képmásoktól egy olyan portré vezet át a reprezentatív rendeltetésű festményekig, melyet Széchenyi két bátyja rendelt meg az Akadémia számára, s mely legmonumentálisabb ábrázolásának tekinthető. Friedrich von Amerling, a neves bécsi művész magyaros ruhában, méltóságteljes beállításban ábrázolta a művelődés eszményéért áldozó magyar mágnást. Következő képmása életének nagy eseménye, Seilern Crescence-szal kötött házassága alkalmából készült, s melyet ő maga rendelt meg a grófnő számára Schöfft Ágoston pesti festőnél. A család előnyben részesítette a divatos bécsi mestereket, így Széchenyi és Crescence együtt készíttették el kisméretű képmásaikat Moritz Michael Daffingerrel, a biedermeier miniatűr nagymesterével a távollévő szeretett személy felidézésére. Az aukciónkon szereplő jelen miniatűr portrék is Daffinger iskolájához köthetők, hiszen festőjük, Emanuel Thomas Peter (1799, Jägerndorf -- 1853, Bécs) legjelentősebb tanítványa volt a mesternek, és őutána az egyik legfoglalkoztatottabb bécsi miniatűr-festőnek számított, akit a birodalom arisztokrata köreiben népszerű és termékeny festőként ismerünk. Kombinált akvarell és guache technikával festett képeinek intenzív koloritja igen jellemző rá. A képek készítésének időpontját a 20-as évek második felére tehetjük, mivel Széchenyi már nem a fiatal romantikus, a család festője, Johann Ender által megfestett dandy, hanem megállapodott házasember, aki büszke magyar gyökereire, és ezt ruházatában is kifejezésre akarja juttatni. Széchenyi és felesége ovális kompozícióban ábrázolt képmásán a színek összehangolt együttese, a csillogó szemek kifejező ábrázolása, s mindkettőjük enyhe pírral élénkké tett arca finom, szép munkára vall, a bécsi miniatűrfestő iskola legjobb hagyományát követi. Széchenyi portréi Magyarországon nagyon kedveltek voltak, de már életében is többnyire sokszorosított grafika formájában forogtak közkézen, eredeti festmény igen ritkán lelhető fel. Legnagyobb számban a Magyar Tudományos Akadémia Széchenyi-gyűjteménye őriz eredeti ábrázolásokat. (Felhasznált irodalom: Vayer Lajos: Széchenyi "képe". In: Témák, formák, ideák. Bp., 1988.; A Magyar Tudományos Akadémia és a művészetek a XIX. században. Kiállítási katalógus. Bp., 1992.) Miniature portraits of count Széchenyi and his wife, Seilern Crescence, painted by Emanuel Thomas Peter around 1820. Peter was a most popular biedermeier painter after Daffinger in Vienna. Original painted portaits of Széchenyi are very rare. Guache on ivory in gilt frame.