A megszólítás után Barcsay Ákossal kapcsolatban nyugtatgatja a címzetteket, majd a hadi készülődéssel kapcsolatban ír: "Kegyelmetek vármegyéül(?) nekünk irt levelit vettük, irasokat értyük. Az mi Barcsai Akos fenyegetéset illeti, az ki eő Kegyelme(?) humorát ésméri, azon ne építsen sokatt, Palatinus Urat most requiralni nem szükségh, van gondviselésünk kegyelmetekre. Az vaydák hadaitol valo szenvedésekett kegyelmeteknek értyük. Tuggya Isten azon had gyűjtésről Zilagi Ur az el mult napokban irván, mentést írtunk Bakos és Vice Capitanyinknak megh ne engedgyek. Kegyelmetek itileti rayta, hogy volna nékünk abba modunk, hogy cselekedhetnők, hogy szabadságot adnank az had gyűjtésbe eő kegyelmeteknek, más idegen országra vinnék őkett hazánkbul, más lábábul mi az tövist ki vonnuk, s magunkéba helyheztetnők ketsigh kivül nem cselekesszük, kegyelmetek bantodasat tellyes tehetsigünkkel megh orvosollyuk. Kegyelmeteknek szoval is izentünk." A szerencsétlen kimenetelű, 1657-es lengyelországi hadjárat után a törökök elrendelték Rákóczy letételét a fejedelmi székről. Miután ő ellenszegült, Köprülü Mehmed nagyvezér seregével Erdélybe vonult, és 1658. szeptember 14-én Barcsay Ákost nevezte ki fejedelemmé. Rákóczy visszavonult magyarországi családi birtokaira. 1659. január 30-án megkötötték a szatmári egyezséget, amelynek értelmében Rákóczy kötelezettséget vállalt a Partium visszaadására (cserébe megtarthatta birtokait). Ez Szatmár és Szabolcs vármegyékre nem vonatkozott, mert azok a linzi béke értelmében csak a Rákóczy családból származó fejedelmeket illették meg. A fokozódó török nyomás hatására Barcsay a megállapodás felmondására határozta el magát, és a május végén Szászsebesen összeülő erdélyi országgyűlés Rákóczy hívei ellen hozott rendelkezéseket. Ezzel kapcsolatos lehetett a szatmáriak levele, amelyre a fenti válasz született. 2 levél, 1 beírt oldal. A második levél hátoldalán a latin nyelvű címzéssel. Papírfelzetes viaszpecséttel. Hajtogatás nyomaival, apró sérülésekkel. Kelt: in Arce Patak, 1659. VI. 22.
A mű címe
II. Rákóczy György (1621-1660) erdélyi fejedelem sajátkezű aláírásával ellátott, magyar nyelvű levele Szatmár vármegye nemességéhez