Ugrás a tartalomra

(Calvin, Jean) Calvinus János: Az Keresztyeni Religiora Es Igaz Hitre Valo Tanitas. Mellyet deakúl irt ---... Magyar nyelvre forditott (Szenczi) Molnár Albert.

(Calvin, Jean) Calvinus János
A mű címe
Az Keresztyeni Religiora Es Igaz Hitre Valo Tanitas. Mellyet deakúl irt ---... Magyar nyelvre forditott (Szenczi) Molnár Albert.
1624 Hanovia, Aubrius Daniel s' David és Szeikius Kelemen (10)+1538 [recte 1532]+34p. Korabeli pergamenkötésben. Enyhén foltos példány. A címlap másolattal pótolva, a kiadvány elejéről 19, a végéről 3 nyomtatott és 1 üres levél hiányzik, első és az utolsó néhány levélen szöveget nem érintő javításokkal. Contemporary vellum binding. Slightly stained copy. The titlepage is a photocopy, 23 leaves (1 blank) missing, defects to the first and the last leaves (no loss of text). RMK I/ 540., RMNY 1308.
84. árverés / 12.

Kikiáltási ár: 250 000 Ft
Leütési ár: 340 000 Ft

A kálvinizmus teológiai tanítását tartalmazó alapvető, összefoglaló írásnak, Kálvin főművének, a Christianae religionis institutio-nak (Basel, 1536) első magyar fordítása. Kálvin alkotása első megjelenése után hamarosan az európai szellemi élet egyik központi és még sokáig ható szellemi tényezője lett. Rövid időn belül nyolc átdolgozott kiadást ért meg, végleges formája 1559-ben jelent meg. A szerző életében még egy, halála után, a XVI. században újabb 10, a XVII. században pedig 15 latin kiadása látott napvilágot. Igen hamar lefordították a legtöbb nyelvre, ahol a reformáció kálvini irányzata teret hódított. A magyar átültetés viszonylag későn született meg, Szenczi Molnár Albert egyik legnagyobb szabású munkájaként. A komoly vállalkozáshoz Bethlen Gábor erdélyi fejedelem és Rákóczi György kívánságára és támogatásával látott hozzá, az 1610-es évek végén Oppenheimben, mint utószavában maga is leírja: "inséges állapatban, holott az veszedelemkor keményen megsanyargattatván és könyveimtől megválva, minden marhácskánktul megfosztatván..." Munkáját a két magyar főúron kívül V. Frigyes pfalzi választófejedelem, Móric, hesseni tartománygróf, valamint nagyszombati és sárospataki polgárok támogatták. A fordítás elkészültéről már Heidelbergben, 1620 augusztusában tudósítja a következő évben megjelent "Imadsagos Könyveczke" olvasóit. Miután a várost a császáriak fedúlták, Hanauba települt át. 1623 telén végre hozzákezdtek a már régen elkészült kézirat nyomtatásához, amelyet 1624 márciusában fejeztek be. A kiadás költségeit Daniel és David Aubry valamint Klemens Schleich, korábban Frankfurtban működő könyvkereskedők vállalták magukra. A fordítás legfőbb erénye, hogy a XVI. századi magyar nyelvű teológiai irodalom erényeit és hagyományát felhasználva, a legmagasabb színvonalú magyar nyelvű teológus-prózát képviseli. Molnár kiváló elméleti képzettség birtokában, a legkorszerűbb fordítási elvek szerint dolgozott, ügyelve arra, hogy a textus eredeti értelmét hűen közvetítse. Mindemellett fordítását művészi és esztétikai szempontoknak is alárendelte. Fordítói elvei, módszerei befolyást gyakoroltak a kor műfordítóira, a szöveg -- bár elmaradt Kálvin eredeti latinjától, a hazai összehasonlításban pedig Pázmány ragyogó, a magyar nyelvet megújító stílusától -- alapját képezte a következő korok református teológiai műnyelvének.