Ugrás a tartalomra

Acta Eruditorum Anno MDCLXXXIV publicata

A mű címe
Acta Eruditorum Anno MDCLXXXIV publicata
1684 Lipsiae, apud J. Grossium & J. F. Gletitschium (10)+591+(5)p.+14 t. (részben kihajtható) Példányunkból 2 tábla (V., VIII.) hiányzik.

86. árverés / 1.
Kikiáltási ár: 200 000 Ft
Leütési ár: 260 000 Ft

A híres tudományos folyóirat egyik legfontosabb évfolyama. Az Acta Eruditorum-ot 1682-ben Lipcsében alapította Othon Mencke és Leibnitz (1646-1716), hogy az akkoriban egymással szorosan összefüggő tudományágak (matematika, asztronómia, teológia és filozófia) prominens képviselői számára fórumot biztosítson. A folyóirat számos, a tudomány fejlődésében rendkívül fontos szerepet játszó írásnak adott helyet. Ilyen, a matematikában fordulópontot jelentő írás Leibnitz értekezése, mely a "Nova methodus pro maximis et minimis" címmel az 1684-es évfolyamban jelent meg. Leibnitz műve a differenciál- és integrálszámítás megszületését jelenti, a ma is általánosan elfogadott lejegyzést használó megfogalmazásban. Nem kisebbíti az írás jelentőségét az a vita, mely az elsőbbség kérdésében Leibnitz és Newton között bontakozott ki nem sokkal ezután. Newton hívei azzal vádolták meg, hogy Leibnitz csupán új notációt talált ki ahhoz a számításhoz, amit Newton már korábban megfogalmazott, de csak később publikált. Mégis, a máig eldöntetlen vita ellenére a modern matematika nyelvezetének megalkotása mindenképpen Leibnitz érdeme, és ennek legkorábbi dokumentuma a "Nova methodus". Korabeli pergamenkötésben. One of the most important volumes of the great review founded in Leipzig in 1682 by Othon Mencke and Leibnitz (1646-1716). Since at that time mathematics, astronomy, theology and philosophy were still closely dependent, this review, which had a wide circulation on the continent, offered a chance to great scholars of all these branches to present their ideas and work. Most of the mathematical papers of Leibnitz were published within the ten years from 1682 to 1692 in the Acta, this volume of the journal contains the most important of these, the "Nova methodus pro maximis et minimis", which is traditionally considered to be the birth of the infinitesimal calculus, already representing the system of notation we are familiar with today. The importance of this paper is not diminished by the long controversy that embittered the last years of Leibnitz's life, as to whether he really invented the calculus, or he derived it from the idea of Newton, and merely invented another notation for it. Nevertheless, the fact that all the results of modern mathematics are expressed in the language invented by Leibnitz, has proved the best monument of his work. In contemporary vellum. Two plates are missing.