Zrínyi Miklós: Adriai tengernek Syrenaia, Groff Zrini Miklos

Első kiadás, mely a Szigeti veszedelmen kívül a költő 1651-ig írt minden lírai költeményét tartalmazza. Bár nem tekintette magát hivatásos költőnek ("az én professióm nem az poesis"), mégis a század irodalmának főalakja lett, mint ahogy kiemelkedő alakja volt a kor politikai életének és hadtörténetének. Az a gondosság, amely a kötet összeállításában, elrendezésében tisztán látható, valamint az egyszerre emblématikus és enigmatikus címadásból sugárzó költői önérzet ellentmondani látszik a fenti idézetnek, legalábbis árnyalja azt. A "syrena" ugyanis egyrészt a Serin név (Zrin) anagrammás kifejtése, másrészt a költői én metaforája (Zrínyi lírai példaképe, a nápolyi Marino ugyanis a Tirrén-tenger "szirénájának" nevezte magát), az Adriai tenger pedig a Zrínyi-birtok és Magyarország határa. Zrínyit főleg epikus költészete okán ismerjük, de a cím mintha költészetének lírikus oldalát helyezné előtérbe. Valószínűleg kis példányszámban jelent meg, hiszen nem sokkal megjelenése után már a XVII. században másolni kezdték, s egészen a XIX. századig készültek kéziratos másolatai. Az editio princeps alapjául szolgáló nyomdai kézirat sajnos nem maradt fenn, az a kézirat pedig, mely a költő javításait, módosításait tartalmazza, s mely egyedülálló nemzeti kincs a horvátok számára is, gyakorlatilag mára már a penésztől teljesen elrothadt, így a bécsi kiadás tartalmazza a legkorábbi fennmaradt szövegünket. A tény, hogy a Zágrábban őrzött szövegen a szerző módosításai szerepelnek, feltételez egy még ennél is korábbi kéziratot, de erről semmi biztosat nem tudunk. Mindenesetre a bécsi editio princeps tekinthető tartalmi és esztétikai szempontból a szerző szerinti teljes, végleges változatnak, mely beosztásában és tartalmában több helyen eltér a kézirattól: hiányzik a kéziratból a Dedikáció, Az olvasónak szóló ajánlás és a Peroratio, ezen kívül több fontos szövegbeli elérés található. Zrínyi a kiadást gondosan előkészítette, és a nyomdában is nyomon követte a szöveget. A kompozíció tudatossága és a tipográfiai szempontból megtervezett versek azt mutatják, hogy Zrínyi már nem kéziratos terjesztésben gondolkodott. Minden lap szedéstükrét igyekezett ízlésesen betölteni a nyomda, de adódtak olyan oldalak, ahol üres hely maradt. Ezeket Zrínyi új strófákkal töltötte be, de ügyelve arra, hogy a beszámozott strófák rendjét ne borítsa fel, ha ugyanis ezeket összeadjuk, Szigetvár vívásának esztendejét, az 1566-os évszámot kapjuk eredményül. Amennyiben elengedhetetlen volt, hogy hozzáírjon korrektúra közben, nyomtatás előtt, vagy éppen közben strófákat, ezeket nem számozta be, és dőlt betűvel szedte. A magyar irodalomra gyakorolt hatása egyedülálló, a reformkorban egyenesen kultusza alakult ki. Sajátos verselése, formai újításai az átköltések egész divatját indították el: tudósok, katonák, papok, dilettánsok igyekeztek "megjobbítani", simábbá tenni sorait, Ráday Gedeon hexamaterre és prózára próbálta átültetni. Ezen megkérdőjelezhető próbálkozások után Csokonai az eredeti szöveget szerette volna publikálni, de rendes szövegkiadásra Kazinczy Ferencig várni kellett, ő adta a Zrínyiász nevet is az eposznak. Nemcsak a magyar kultúrát gazdagította Zrínyi műve: horvát nyelvű kiadása (1660. Velence), melyet öccse, Péter gondozott, a horvát irodalom klasszikusává tette. A magyar irodalom egyik legritkább első kiadása.