Az egyik legelső ismert hazai nyomtatott étlap, Schuster Fridrik kolozsvári vendéglős kínálatát tartalmazza. A vendéglő forrásunk szerint az 1840-es években működött, a nyomdai kivitelezés alapján azonban a nyomtatvány korábbinak tűnik. A magyar nyelvű étlap különlegessége, hogy a menü és a porció ajánlat egymás mellett szerepel, valamint a reggeli ételsort és egy különállónak tekinthető cukrászdai étlapot is magában foglal. Itallapként is szolgált, a borok kínálatában ó- és aszúbor is megtalálható. Az étlapok francia és osztrák területen a XVIII. század utolsó évtizedeiben jelentek meg. Hazai vonatkozásban az étlap előzményének tekinthetők egyes városok statutumai, amelyek az italméréssel kapcsolatos szabott árakat tartalmazzák, feltehetően az ármegállapítás azok valamilyen módon való feltüntetésével járt együtt. Az első hazai fali ártáblák létére utal az a báli rendszabás, amely 1768-ban kötelezővé tette a "szupék" és a frissítők árának kifüggesztését. Hasonló két füredi vendéglős német nyelvű kínálata 1786-ból, amelyeket Zala megye küldött fel a Helytartótanácsnak a fürdőrend kialakítása kapcsán. A mai értelemben vett étlap megjelenése hazánkban az 1810-es évekre tehető, az első magyar nyelvű lap azonban csak 1834-ből maradt fenn. Az első ismert nyomtatott étlap 1846. március 14-én kelt a Nemzeti Casino vendéglőjében. Mérete: 245 x 210 mm.
A mű címe
Étel czédula