A misekönyv a szertartás keretében elhangzó imádságokat, különféle miseénekeket és olvasmányokat tartalmazza az egyházi év sorrendjében. A két színnel nyomtatott könyvben a vörös szövegrészekben a kizárólag a papok számára szolgáló utasítások és tájékoztatások olvashatóak. A középkori egyház szertartáskönyvei nem voltak teljesen egységesek, egyházmegyénként - mindenekelőtt a más és más szentek fokozott tisztelete miatt - bizonyos sajátságokkal rendelkeztek. Hazánkban általában az esztergomi liturgia szerinti misekönyvet használták, kötetünk a központi mintának számító római szertartást tartalmazza. A késő középkorban a templomokban felállított több oltárral és az oltárjavadalmas állásokkal egyre több misekönyvre volt szükség. A megnövekedett igények kielégítésére hamarosan felhasználták Gutenberg találmányát. Az ősnyomtatás korszakának végén és a humanista tipográfia hajnalán a könyvnyomtatás központjának számító Velence vált a missalék legfőbb kiadási helyéül. A bonyolult kétszínnyomás és az általában nagy méretű könyvek előállítása igen jelentős tőkét és szakképzettséget kívánt. A mise kanonizált részeit tartalmazó rész előtt álló ún. kánonkép, amely a golgotai jelenetet szokta ábrázolni, általában hiányzik a kötetekből, példányunkban szerencsésen megmenekült a későbbi csonkítástól.
A mű címe
Missale secu(n)du(m) morem sancte romane ecclesie