Ugrás a tartalomra

(Szikszai Fabricius Balázs): Dictionarium quatuor linguarum: Latinae, Hungaricae, Bohemicae et Germanicae, diligenter et accurate primum editum.

(Szikszai Fabricius Balázs)
A mű címe
Dictionarium quatuor linguarum: Latinae, Hungaricae, Bohemicae et Germanicae, diligenter et accurate primum editum.
1629 Viennae Austriae, Gregorius Gelbhaar (1)+452 [recte 472]+(3)p. A Vii ívjelzetű levél másolattal pótolva, az utolsó kettő hiányzik. Modern bőrkötésben. This is a work of great importance in the Hungarian cultural history, because it provides the first description of the Hungarian raisins (choice grapes dried on the vine). Modern leather binding. One leaf replaced with a copy, The last two leaves are missing. RMNy 1423., RMK I/574. Poss.: Borda Lajos könyvjegyével.
92. árverés / 122.

Kikiáltási ár: 1 200 000 Ft
Leütési ár: 2 000 000 Ft

Latin–magyar–cseh–német szójegyzék. Szikszai Fabricius Balázs Nomenclaturája először 1590-ben látott napvilágot, Debrecenben. Az iskolai használatra szánt munka anyagának összeállítója református lelkész volt, Wittenbergben tanult, Kolozsvárott, majd Sárospatakon tanított. Szótárának anyagát tanítás közben alakította ki és azt tanítványainak lediktálta. Az első nyomtatott kiadást Pesti Gáspár sárospataki tanár több kéziratos másolat alapján állította össze tizennégy évvel Szikszai halála után. A kiadás hűen követi a Nomenclatura kiadások harmadik, bártfai és sárvári típusát, mind a fogalomkörök címét és sorrendjét, mind a szavak rendjét illetően. A többlet a harmadik hasáb, vagyis a cseh nyelvű értelmezés. A címlapon az eredeti szerző, Szikszai Fabricius Balázs neve nem szerepel, talán mert a cseh nyelvű értelmezést alapvető változtatásnak tekintették (ezért olvasható rajta a primum editum kifejezés is). Változatlan kiadása (RMK I/711) 1641-ben ugyanebben a bécsi nyomdában látott napvilágot. A munka művelődéstörténeti jelentőségét az adja, hogy szerepel benne az "aszú szőlő" kifejezés. A legenda szerint az első aszút Szepsi Lackó Máté ajánlotta fel Lórántffy Zsuzsannának Sátoraljaújhelyben, 1631 húsvétján. A szőlő az Orémusz dülőből származott. E munka azonban bizonyítja, hogy valószínűleg sokkal hamarabb készítettek már aszúbort Tokaj-Hegyalján. Mivel Szikszai Fabricius Balázs 1576-ban meghalt, a kifejezést feltehetőleg már az 1550-es években használták. E kiadásban a 87-111. oldalakon található a szőlészeti-borászati rész, ezen belül a 95. oldal 5. sorában olvasható az "Aszszu szőlő" szó. Miután a szójegyzék iskolai használatra készült, nem meglepő, hogy öt XVI. századi kiadásából szinte nem maradt fenn teljes példány (az első egyetlen ismert darabja Késmárkon található). Hasonló a helyzet a XVII. század első feléből származókkal is, kiadásunkból hazai közgyűjteményben csupán két hiányos kötet található.