Pestis Pestise az az. Olly eggynéhány együgyü tanitasok, mellyekben, a' Pestisnek természete, okai, tulajdonsági, minémüségi, munkai &c. az sz. irasbol meg mutogattatván, es felöle indult, mais fen forgo vilongások el igazittatván, az koez velekedés szerént valo rettenetessege, meg kissebbittetik, és nem olly szörnyünek lenni, mint, az mint ez világ alittya, együgyükeppen meg tanittatik...

A pestisről szóló munka szerzője elsősorban bibliafordítása révén vált ismertté (lásd 10. tételünket). Református prédikátorként sokat tett Debrecen felemelkedéséért, huszonöt éven át tanított a református kollégiumban. A várost a XVIII. század közepén többször sújtotta pestisjárvány. A magisztrátus rendszabályokkal próbálta megfékezni a betegség terjedését, amelyre a lakosság egy része lázongásokkal felelt. Fatalista álláspontjuk szerint a védekezés értelmetlen, mivel a pestis Isten büntetése. Hasonló gondolatok olvashatók Komáromi Csipkésnél is, aki szerint "sült bolondság a döghalálnak eltávoztatására egy falut, várost, utczát, és egy két házat bepecsételni. Mert közönséges csapása Istennek, s sokszor, aki azt kerüli, a döghalál tőrébe esik, aki pedig nem, megmenekedik." Nem hisz az orvosságokban: "a halál ereje ellen nincs orvosság a kertekben", sőt, a döghalál fertőző voltát is kétségbe vonja: "a bölcs és megvizsgálhatatlan tanácsú Isten ragasztja ahhoz, akihez ragasztani akarja [...] minden külső ok és alkalmatosság nélkül". Habár nem orvosi szakkönyv, művelődés- és orvostörténeti szempontból is érdekes és értékes darab.