A koronázást a magyar nemesség részéről reményteljes várakozás előzte meg. II. József idején a Szent Koronát Pozsonyból Bécsbe szállították, a koronaőrséget pedig feloszlatták. Ez a császárral szemben (aki nem is koronáztatta meg magát) amúgy is ellenséges magyar nemesség körében óriási felháborodást keltett. Így érthető, mekkora lelkesedés fogadta az 1790. I. 28-án kelt császári "resolutio"-t, mely a koronát visszaadta a nemzetnek. A vármegyék bandériumokat állítottak fel, amelyek egymást váltva őrizték a koronát. Az 1790. XI. 15-én Pozsonyban tartott koronázásnak számos munka állít emléket (ezek közül talán a legismertebb Decsy Sámuel monumentális műve). E lapokat a bécsi Artaria társulat adta ki, a képek alatt latin szöveggel, az egyes darabokat ajánlással ellátva: 1. A kép középpontjában a koronázási dombon álló király áll, esküre emelt jobb kézzel, körülötte főnemesek és egyházi méltóságok alakjai. A lap ajánlása a hű magyar nemzetnek szól. 2. A négy égtáj felé való jelképes kardvágást ábrázoló képen a király a koronázási dombon lovon ül, előtte díszes öltözetű lovasok láthatók, közülük néhányan a magyar korona országainak zászlait tartják. Az ajánlás a magyar és erdélyi udvari kancelláriának szól. 3. A kép a dómban történt koronázás pillanatát örökíti meg. Az ajánlás Ferenc főhercegnek szól. A lapokat C. Schütz nyomán J. Mansfeld metszette rézbe. A kézzel történt számozás alapján a sorozatnak talán több darabja is lehet. A lapok mérete: 330 x 435 (390 x 485) mm. Three beautiful engravings show the coronation of the king Leopold II. Poss.: Szántai Lajos gyűjteményi szárazbélyegzőjével.
A mű címe
Három gyönyörűen színezett rézmetszet II. Lipót magyar királlyá koronázásáról