Johannes Ludovicus Sauer kézzel festett, dekoratív címerekkel díszített "album amicorum"-a.

Kézirat, festett címerekkel, díszekkel (+1 db rézmetszetes, kézzel festett címerpajzs). 109 levél. A bejegyzések az 1577 és 1587 közötti időszakból valók. Az ún. album amicorum vagy philotheca (német nyelvterületen Stammbuch) a mai emlékkönyv őse volt. Tulajdonképpen egy beíratlan könyvecske, melyet az utazó már elindulása előtt megvásárol, hogy útja során összegyűjtse mindazok bejegyzését, akiket méltónak talál erre. A műfaj a reformáció kezdetén jelent meg, ekkor lett az európai egyetemekre, akadémiákra induló protestáns diákok (a peregrinusok) útitársa. Célja eredetileg talán az volt, hogy valamely jelentős reformátor bejegyzése bizonyítsa, az oklevéllel hazatérő felekezete elkötelezett tagja. A bejegyzéseknek többé-kevésbé állandó sémája volt: tartalmazta a bejegyző jelmondatát (symbolum, motto), majd következett a szöveg, általában idézet a klasszikus szerzőktől, a Bibliából, jelesebb reformátoroktól, később kortárs teológusok, filozófusok, költők mondatai. Alul a bejegyző aláírása, címei olvashatók, itt nyílik tere arra is, hogy egy-egy mondattal utaljon az album tulajdonosával való kapcsolatára, személyes hangú megjegyzést fűzzön a sablonos szöveghez. Ez a séma annyira elterjedt, hogy előfordulnak olyan nyomtatott könyvek is, melyben az előre berajzolt címerpajzs, és a tematikusan összeválogatott klasszikus idézetek alá a bejegyzőnek csak oda kellett írni a nevét. Az összegyűjtött bejegyzéseket tartalmazó album tulajdonosának nagy becsben tartott kincse, tekintélyes kapcsolatainak bizonyítéka volt. Ez az emlékkönyv Johannes Ludovicus Sauer német nemesé volt. Az arisztokrata ifjak peregrinációja gyakran sajátos keveréke volt az egyetemjárásnak, diplomáciai küldetésnek és a középkorból hagyományozódott "lovagi útnak". A bejegyzések vizsgálata alapján egy érdekes pályafutás képe bontakozik ki. A könyv tulajdonosa az 1577-78-as éveket Tübingenben töltötte, ahol minden bizonnyal egyetemi tanulmányokat folytatott. 1578 végén és a következő esztendőben Strassburgban találjuk. Az olasz jelmondattal ellátott páduai bejegyzések tanúsága szerint több németországi város bejárása után 1581-82-ben itáliai tanulmányutat tett. Az évtized közepén ismét Németországban járt, majd 1587-ben újabb olasz útra indult. Végcélja azonban ekkor már Konstantinápoly volt, június-augusztusban ott tartózkodott. Ez már alighanem diplomáciai küldetés lehetett, ugyanis a kötet egyik utolsó bejegyzése sir Edward Bartontól, Anglia állandó konstantinápolyi követétől származik. Bartonnak igen nagy tekintélye volt a török Portánál, szinte bármikor fogadta a szultán. Jó kapcsolatot ápolt az erdélyi követekkel, közbenjárt ügyükben. A szultán parancsára vele tartott 1596-ban magyarországi hadjáratára is. Sauer az album tanúsága szerint széleskörű kapcsolatokat épített ki Konstantinápolyban. További sorsa nem ismeretes, a beírások sora itt megszakad, néhány lapon azonban jóval későbbi, a XVIII. század második feléből származó olasz, hadi témájú feljegyzések olvashatók. A legtöbb emléklap főúri családok tagjaitól származik. A szövegek arról árulkodnak, hogy a bejegyzőket személyes ismeretség fűzte az album tulajdonosához, és nem csupán egy értékes aláírásokat gyűjtő "skalpvadásszal" van dolgunk. Legnagyobb részükhöz igen gondosan készült, kézzel festett, nagyon szép címer járul. A címerhasználat főleg a XVI. századi főúri albumokra jellemző, szokása a következő századra kiveszik. Számos esetben láthatóan a bejegyző szándékában állt címerét is elhelyezni, azonban erre végül is nem került sor. Különösen érdekes Zacharias Robel emléklapja, aki a műfaj általános hagyományaihoz igazodva igen szép, emblematikus rajzzal örökítette meg magát. Korabeli, vaknyomással díszített, enyhén kopott pergamenkötésben. A kötet elején több lapon apró szakadás van, néhány bejegyzés kis mértékben elmosódott, számos lap vízfoltos.