A magyar könyvtörténet egyik legendává vált darabja. Ez nagyrészt Kner Imrének köszönhető, aki felfedezte e tipográfiájában és díszítésében is figyelemre méltó, bájos kis kötetet, majd -- egy kísérő tanulmánnyal kiegészítve – 1926-ban 200 példányban megjelentette hasonmását (a gyomai Kner nyomdában napvilágot látott füzetnek egyidejűleg német kiadása is született). Gyulai Ferenc gróf Mária Terézia tábornoka volt, harcolt az örökösödési háborúban. Visszavonulása után Szebenben élt, és itt adta ki 69 éves korában imádságos könyvét. Kner -- feltehetően a címlapon olvasható "tsupán maga szükségére" kifejezést félreértve -- egyetlen példányban készült kötetként ismerteti. Ez nyilván nem igaz, de feltehetően igen kis példányszámban láthatott napvilágot. A gyönyörű, fametszetű keretdísszel és kis képpel díszített címlap is igazolja, hogy nem véletlenül esett a XX. század legigényesebb hazai műhelyének választása e munkára. Egyben azt is tanúsítja, hogy a nyomdász, Hochmeister Márton a XVIII. századi Magyarország egyik legkiválóbb, európai színvonalú műhelyét hozta létre. Hochmeister Sárdi Sámuel (Bod Péter műveinek kiadója) társaként kezdte pályafutását, majd annak halála után önállóan vezette tovább a nyomdát. Igazi kultúraszervező volt: 1777-ben megnyitotta Erdély első könyvkereskedését, elindította az első német nyelvű erdélyi újságot, színházat és lövöldét alapított. A hasonmásban olvasható leírás alapján szinte bizonyos, hogy a Kner-féle hasonmás e példány alapján készült, ezen kívül még egyetlen hazai és egy erdélyi közgyűjteményben őrzött példányáról tudunk. Mindezek után talán nem meglepő, hogy árverésen még soha nem szerepelt "Gyulai generális imádságoskönyve".