Fejedelmi tükör, melyben a szerző Marcus Aurelius és költött környezetének fiktív szónoklatai, elmélkedései, levelezése, anekdotái és történetei segítségével oktatja az olvasót a bölcs és igazságos uralkodói magatartásra, az udvari nevelés követelményeire és a fejedelmi erényekre. A mű főrészében, a lapszéleken és a szöveg között a forrás megjelölésével számtalan idézet, közmondás, epigramma, sírfelirat olvasható ókori és későbbi íróktól. Antonio de Guevara spanyol püspök, V. Károly császár udvari hitszónoka és történetírója e munkájának, a Libro aureo de Marco Aurelio-nak három része közül a másodikat Draskovich János tárnokmester és horvát bán magyarra fordította, és 1610-ben Grazban megjelentette (RMNY 994). Ennek szövegét vette át e bártfai kiadás is, amint Prágai András ezt Epistola dedicatoria-ja végén meg is említi (tévedett azonban, amikor a Draskovich-féle kiadás megjelenésének helyéül Prágát jelölte meg). Az első és harmadik részt Prágai András fordította le, akit e munkára ura, Rákóczi György borsodi főispán, a későbbi erdélyi fejedelem ösztönzött.