A szerző és a címzett: A levél írója reformpolitikus, 1848. augusztus végétől a Batthyány-kormány, majd az Országos Honvédelmi Bizottmány, végül a Szemere-kormány párizsi megbízottja. 1851-ben a cs. kir. hadbíróság távollétében halálra ítélte. 1859-től a Magyar Nemzeti Igazgatóság tagja volt, 1860-ban Drezdában a szász hatóságok letartóztatták és kiadták Ausztriának. 1861-ben a magyar országgyűlésen a Határozati Párt vezetője volt, de miután nyilvánvalóvá vált előtte, hogy függetlenségi politikáját pártjának főbb vezetői nem támogatják, öngyilkos lett. A levél címzettje id. Andrássy Gyula gróf liberális politikus, 1847-1848-ban Zemplén vármegye országgyűlési követe, 1848-1849-ben főispánja, 1849. májusától honvéd ezredes, a Szemere-kormány isztambuli megbízottja. Isztambulból Párizsba távozott, 1851-ben a cs. kir. hadbíróság távollétében halálra ítélte. 1858-ban amnesztiával hazatért, 1861-ben a Deák-féle Felirati Párt soraiban, 1865-1867-ben szintén Deák pártjának képviselőként vett részt a magyar országgyűlés munkájában 1867-től magyar miniszterelnök és honvédelmi miniszter, 1871-től a Monarchia közös külügyminisztere volt. Történelmi háttér: A szabadságharc leverése után több ezer magyar, lengyel és olasz emigráns menekült a Török Birodalom területére. Ausztria és Oroszország 1849 augusztusától kezdve folyamatosan követelték kiadatásukat. A török kormány ezt nyíltan megtagadni nem merte, teljesíteni viszont -- a vendégjogra való hivatkozással -- nem akarta. Az emigráció katonai vezetői közül többen (Józef Bem, Kmety György, stb.) áttértek a mohamedán hitre, abban reménykedve, hogy a kiadatás megtagadása, valamint a volt honvédtiszteknek a török hadseregbe való felvétele miatt háborúra kerül sor Ausztria, Oroszország, illetve a Török Birodalom között. Kossuth és az emigráció más vezetői azonban elutasították ezt. Andrássy Gyula is úgy vélte, hogy a cár az áttérteknek a török hadseregben való alkalmazása miatt háborút fog indítani. A konfliktus, amely a Kossuth és a magyar politikusok által 1849 nyarán remélt angol-török-francia, illetve osztrák-orosz szövetség közötti háborúval fenyegetett, végül békésen oldódott meg. A levél: Teleki levele ebben a válságos időszakban íródott. Tekintettel a kommunikációs nehézségekre, érthető a szerző optimizmusa. "Az orosz és török közt a háborúnak nem sokára ki kell ütni, s ez esetben Angol- s Frankhon szerepe nem lehet kétes; - a törököt nem pártolniok, nem istápolniok lehetlen. Fél év alatt égni fog Europa... A jövő év vége előtt nem földönfutók többé, győztesek leszünk." Teleki ekkor -- Kossuthhoz és Bemhez hasonlóan -- még abban reménykedett, hogy a menekültek ügye nemzetközi háborús konfliktust provokál Ausztria, Oroszország, illetve a Török Birodalom, s a segítségére siető Nagy-Britannia és Franciaország között. A nyugati nagyhatalmak ugyanis amiatt aggódtak, hogy Oroszország megszerezheti a Boszporusz és a Dardanellák feletti ellenőrzés megszerzését. Teleki levelében kitért a francia belpolitika fejleményeire is, de úgy vélte, hogy a Louis Bonaparte köztársasági elnök (a későbbi III. Napóleon), illetve a parlament közötti konfliktus ellenére Franciaország nem fogja cserben hagyni a Portát. "…az angol flotta a Dardanellák felé közelg, amint mondják, már ott is van - te jobban tudod - s amint mondják s írják, a francia hajósereg is hasonló parancsot kapott. - Nem tudom, mi lesz Bonaparte politicája ezentúl, de annyit bizton reménylek, hogy a Portát nem hagyandja el." A levélben Teleki kitér a francia hadsereg római expedíciójára, illetve annak visszhangjára (a köztársasági elnök 1849. április 14-én indított egy francia sereget a Római Köztársaság ellen, hogy megakadályozzák Ausztria további itáliai térnyerését. A francia nemzetgyűlésben az expedíció kapcsán komoly vita robbant ki. Május 16-án a szembenálló felek fegyverszünetet kötöttek, de június elején a franciák újabb támadást indítottak. Végül július 3-án szállták meg Rómát, ahol feloszlatták a római nemzetgyűlést.) Teleki utal a Louis Napoleon Bonaparte francia köztársasági elnök 1849. augusztus 18-án Edgar Ney-hez, a római expedíciós hadtest hadsegédjéhez írott levelére, amelyben közölte, hogy Franciaország nem a pápa világi hatalmának visszaállítása érdekében, csupán a túlzó köztársasági mozgalmak miatt intézett támadást a Római Köztársaság ellen. A levél szeptember 8-án a sajtóban is megjelent. Adolphe Thiers képviselő azért mellőzte a levél említését a római expedícióról készített - Teleki által is említett - parlamenti jelentésében, mert úgy vélte, hogy Bonaparte ez által a pápa, illetve Ausztria ellenségének tűnhet a világ szemében, s ez háborús veszélyt jelent Itáliában. Teleki utal arra, hogy nemrég találkozott Louis Napoléon Bonaparte köztársasági elnökkel. Erről a találkozóról eleddig csak egy osztrák kémjelentésből tudtunk. Szól Teleki a magyarországi megtorlásról, és annak franciaországi visszhangjáról (pl. Victor Hugo ezzel kapcsolatos parlamenti beszédéről) is. "Iszonyú, úgy-é, mit Ausztria Magyarhonban elkövetett? - Batthyány Lajos kivégeztetésére nézve egy notát [jegyzéket] írtam az itteni hírlapokhoz, melly a főbb hirlapokba be is igtattatott. Még a Journal des Débats is adta végül. Úgy hiszem, e cikkemnek itt Frankhonban jó hatása lesz - mert éppen a conservativ lapok adták." A szakirodalom eddig nem tudott arról, hogy a nyilatkozat a jobboldali Journal des Débats-ban is megjelent. Teleki utal arra, hogy Kossuth személyét nem engedi magyarok által támadni. Kéri Andrássyt, írjon Szemerének, aki egy 1849. szeptember 24-én Athénban írott hírlapi nyilatkozatban tiltakozott amiatt, hogy a Kossuth és a kormány lemondását közzétevő 1849. augusztus 11-i okmány a sajtóban úgy jelent meg, hogy azon az ő aláírása is szerepelt; holott ő nem írta azt alá. Egyben kifejtette, hogy Kossuthnak nem volt joga a hatalom Görgeire való átruházására; illetve, hogy Kossuth éppen ezért felelős Görgei fegyverletételéért. Szemere a nyilatkozatot a párizsi Le National szerkesztőjének is megküldte, de Teleki megakadályozta annak közzétételét. Szemere egyébként október 25-én szállt partra Marseille-ben, s 30-án érkezett meg Párizsba. Az ezt követő héten találkozott Telekivel. A levél végén Teleki utal a frissen érkezett szentpétervári hírekre, ti. hogy I. Miklós cár elállt a menekültek kiszolgáltatásának követelésétől, "csak azt kívánja, hogy Törökhonból kiűzettessenek. - Ez engem arról meg nem győz, hogy nem lesz háború - mert csak tettet az orosz." Úgy vélte, hogy Kossuthnak és társainak - ha elhagyják a Török Birodalmat - Angliába kell menniük. "Mindenesetre gondoskodj arról, hogy elébb, mintsem Kossuth Americába menne, egy pár napig mulasson Londonban vagy itt - mert mindenesetre értekeződnünk kell - organizálnunk az emigratiót. - Hogy meg ne hasonuljunk. Később - ha nem volna kilátás itt - csakugyan jó volna Kossuthnak Éjszak-Americába menni egy pár hóra, mert ott igen nagy a sympathia és táplálni kell." Teleki e levélhez mellékelte a Kossuthhoz, illetve Batthyány Kázmérhoz intézett leveleit, s kérte Andrássyt, juttassa el azokat a címzettekhez. A levelet Andrássy november 19-én kapta meg és a hozzá mellékelt - Kossuthhoz, illetve Batthyány Kázmérhoz szóló leveleket - aznap tovább is küldte Vidinbe. Kossuth és kísérete időközben november 22-én Sumlába (Sumen) érkezett, itt kapta meg 23-án Andrássy november 19-i levelét, s 24-én válaszolt rá. (A Batthyány Kázmérhoz írott levél jelenleg nem ismert.) Az Andrássyhoz írott levél azonban sokkal bővebb a Kossuthhoz intézettnél; emellett, miután még az orosz diplomácia visszavonulásáról szóló hír előtt írta, sokkal nagyobb betekintést enged Teleki külpolitikai gondolkodásába. Teleki említi Kossuthnak 1849. szeptember 20-án vagy 21-én Palmerston lordhoz, a brit külügyminiszterhez (Henry John Temple) írott levelét a renegálás (azaz az iszlámra való áttérés) ügyében. A levélben szó van még Kossuth feleségének, Meszlényi Teréziának a Vidinbe érkezéséről. A hír téves volt, hiszen Kossuthné csak 1850. január 15-én érkezett meg Sumlába. A levél jelentősége: A levél külön érdekessége, hogy Andrássy 1849-es diplomáciai levelezéséből eleddig csak az általa Kossuthhoz, Batthyány Kázmér grófhoz, illetve Pulszky Ferenchez írt leveleit, valamint a Batthyány által hozzá (is) intézett diplomáciai körleveleket ismertük. Andrássy Telekihez fűződő kapcsolatáról eddig csak onnan tudtunk, hogy Teleki Pulszkyhoz intézett leveleiben időnként ismertette az Andrássytól kapott híreket. Szintén fontos ez a levél azért is, mert 1849. októberéből - a már említett, Kossuthnak szóló levélen kívül - eleddig csupán egy 1849. október 28-án Horváth Mihálynak, a Szemere-kormány vallás- és közoktatásügyi miniszterének adott bizonyítványt ismertünk. (dr. Hermann Róbert szíves közlése alapján) 5 levél, 10 beírt oldal. Kelt: Párizs, 1849. X. 26.