A költő nagyközönség előtt szinte ismeretlen szerelmi kapcsolatának tudomásunk szerint elsőként előkerült ilyen jellegű tárgyi emléke, igazi irodalomtörténeti szenzáció. A viszony: A költő 1941 tavaszán lett szerelmes Beck Juditba. Az apa, Beck Ö. Fülöp szobrász, és a testvérek, András és Márta is Radnótiék baráti köréhez tartoztak. Utóbbi Radnóti felesége, Gyarmati Fanni gimnáziumi osztálytársa volt. Szerelmük idején Beck Judit Gombosi György művészettörténész felesége volt, akivel Párizsban éltek. A világháború kitörésekor tértek haza. Radnótival először egy könyvkötőműhelyben találkoztak 1941 januárjának végén, ettől kezdve a költő naplójában egyre gyakrabban bukkan fel az asszony neve. Májusban már biztosan tartott a viszony, amely a következő év elején ért véget. Radnóti 1942 februárjában kelt, feleségének írt levelében már múlt időben szól róla: "Helytelenül látod a J.-ügyet. Igen, ez van, inkább volt, de nem úgy, ahogy gondolod". Gyarmati Fanni naplójából is kitűnik, hogy végig tudott a kapcsolatról. Bár egyértelműen nem lehet megállapítani, valójában mikor ért véget a "J.-ügy", az tény, hogy amikor 1942. július 11-én -- a költő második munkaszolgálata idején -- meglátogatták őt Szentendrén, Beck Judit már későbbi férjével, Major Tamás színésszel jelent meg. A kapcsolat és a nyilvánosság: A kutatók számára is csak 1982-ben vált ismertté a költő és a festőművésznő viszonya, amikor Radnóti barátja, Kun Miklós beszélt erről a PIM hangarchívuma számára. Nyilvánosan először Ozsváth Zsuzsanna foglalkozott 2004-ben megjelent monográfiájában azzal, hogy néhány Radnóti-vers Beck Judithoz íródott. A téma alapos feldolgozása Ferencz Győző nevéhez fűződik (Radnóti Miklós élete és költészete. Kritikai életrajz. Bp., 2005. Osiris). A levél és keletkezése: Radnóti és felesége 1941 júliusának végén a költő nővéréhez, Glatter Klárához utaztak a Gömör megyei Runyára. A levél közvetlenül hazaérkezésük után íródott. Radnóti elmeséli, hogyan teltek az ott töltött napok, és magyarázkodik, miért nem tudott írni neki. Beszámol arról, hogy újra kísértette egy kamaszkori rémképe, az "anyagyilkosság". Megemlíti, hogy rettegve várja az újabb behívót, majd randevúra hívja szerelmét: "Csütörtökön délelőtt lemegyek az Ilkovitsba és várlak, vagy várom az értesítésedet. De nyugodtan írhatsz is, hogy jössz, vagy nem, Fif nem bontja ki s ha, hiszen találkozhatunk..." A befejezés: "Szeretlek. M." Az utóiratban mentegetőzik: "Nézd, ez a gyönyörű levélpapír még runyai, de nem volt más". Habár az irodalmi közvélemény előtt már néhány éve ismert a költő és a festőművész szerelme, kettejük levelezésének ez az első előkerült darabja. 1 beírt oldal. Kelt: (Bp., 1941. augusztus 4.)