Ugrás a tartalomra

Vegetius, Publius: Mulomedicina. Ex trib. vetustiss. Codd. varietate adiecta: unde infiniti loci addi et expurgari a quovis poterunt, usu magno publico. Opera Ioan. Sambuci Pannonii.

Vegetius, Publius
A mű címe
Mulomedicina. Ex trib. vetustiss. Codd. varietate adiecta: unde infiniti loci addi et expurgari a quovis poterunt, usu magno publico. Opera Ioan. Sambuci Pannonii.
1574 Basileae, per Petrum Pernam (12)+196p. Aranyozott gerincű, XIX. századi félpergamen-kötésben. Szép példány. Rare first edition in 19th century half vellum. RMK III 639.; Apponyi: 461.; VD 16 V 469.
113. árverés / 141.

Első kiadás. A legelső hazai vonatkozású állatorvosi munka, egyúttal a nemzetközi lóorvoslás fontos mérföldköve. Az „állatorvos-tudomány Galenosá”-nak is nevezett, a Kr. u. IV. század végén élt római hadászati és állatorvosi szakíró munkája az ókori állatorvos-tudomány nagy összefoglalása. Eredetileg a katonai állatorvoslás, azaz a római hadsereg ló és öszvérállománya gondozásának segítésére állította össze. Első könyve az állatbetegségek általános tünettanát, a második a lovak és az öszvérek leggyakoribb betegségeit, a harmadik könyv a szarvasmarhák betegségeit, a negyedik az állatanatómiát, a lófajtákat és a szükséges gyógyszerek elkészítését ismerteti. Anatómiai ismeretei pontatlanok, kiemelendő azonban, hogy ő közöl egyedül, személyes tapasztalatai alapján alapos és pontos leírást a hunok lovairól. A szerző munkájával gyakorlati célokat kívánt szolgálni, ezért ismereteit korának köznyelvén adta elő, hogy a tudósok és az állattenyésztők egyaránt megértsék. Vegetius állatorvosi kéziratait mindaddig elveszettnek hitték, amíg a XVI. században egy angol könyvgyűjtő Magyarországról -- egyes feltételezések szerint a Corvina könyvtár megmaradt darabjai közül -- megszerezte hiteles kéziratos szövegét. Ez alapján első alkalommal nyomtatásban 1528-ban jelent meg Bázelben, azonban annyira hibásan, hogy szinte használhatatlan volt. Ismeretes, hogy Zsámboky gondosan gyűjtött és válogatott saját könyvtárára, európai humanista kapcsolataira támaszkodva klasszikus irodalmi és tudományos művek pontos szövegeit kívánta létrehozni és megjelentetni. Ez esetben azonban munkájának fontos hadászati jelentősége is volt. Mint II. Miksa udvari orvosának, történetírójának és tanácsosának feladata volt a fenyegető török veszedelem közepette, a császári hadsereg katonalovai egészségügyének megszervezése, betegségeik felismerése, valamint a gyógykezelésére vonatkozó ismeretek összeállítása a császári udvari főlovászmester, a lovasság főparancsnoka számára. Erre a célra kitűnően megfelelt Vegetius munkája, amelyet a források szerint már a fekete sereg lovasságánál is használtak.