Erdélyi unitárius környezetben keletkezett kéziratos versgyűjtemény, feltehetően a XVIII. század első feléből. A 18 éneket tartalmazó kötet összeállításában minden bizonnyal vallási, erkölcsi szempontok játszották a fő szerepet, de több történeti és szépirodalmi jelentőségű darab is helyet kapott benne. Fontosságát mutatja, hogy a szakirodalomban többször felbukkan. A kötet összeállítása a XVIII. század első felére tehető (első darabja 1727 körül keletkezhetett, így feltehetően ekkoriban kezdték meg a szövegek lejegyzését). Összeállítójának személye nem ismert, tartalma alapján mindenképpen unitárius környezetben készült. Egy feltételezés szerint a kolozsvári unitárius kollégium egyik diákja lehetett, de a kézirat formai jellemzői inkább egy felnőtt, de provinciális műveltségű másolót feltételeznek. A kézirat sorsa és szakirodalmi feltárása: A kötetet elsőként a kolozsvári unitárius kollégium professzora, Kanyaró Ferenc ismertette 1896-ban. Ezt követő sorsa ismeretlen (Varga Imre 1933-ban hiába kereste a könyvet a könyvtárban). Kanyaró családjánál halálakor a kollégium számos könyve és kézirata maradt, ezeknek csupán egy része került vissza, számos darabot időközben a tordai ócskapiacon eladtak. Ezek között lehetett a Brassai-kódex is, magántulajdonban való felbukkanásáról először szintén Varga Imre adott hírt 1977-ben. A kódexet tárgyaló számos publikáció ellenére a versgyűjtemény együttes leírására és a szakirodalom főbb eredményeinek összegzésére eddig nem került sor. (I.) "Calvinus Jánostól Gyénévában… megégettetett… Servétus Mihálynak… tisztességtétele" A kötet első éneke az unitáriusok által vértanúként tisztelt Szervét Mihály mártíromságáról szól. A verset 1727 táján szerezte Gejzánovics Sándor dersi iskolamester. Gejzánovics 1717-ben lett a kolozsvári Unitárius Kollégium tanulója, ekkoriban vették el a városban az unitáriusoktól a templomot és az iskolát. E tapasztalatai is ösztönözhették, hogy az egyháza számára válságos időszakban példaképként állítsa hitsorsosai elé Szervét Mihályt. (II.) "Hét ifiak éneke" A vers 1618-ban keletkezett a "Szamos vize mellett", szerzője ismeretlen. A régi vallásos szokásaikhoz ragaszkodó Makkabeus testvérek küzdelmét dolgozza fel, amellyel minden bizonnyal a XVII. század eleji erdélyi vallási újítások ellen hozott országgyűlési és fejedelmi rendeletek nyomán, a szombatosok kiűzését követően rájuk szakadt üldözésektől szenvedő unitáriusoknak kívánt erőt adni. (III.) "Az szentgyörgyi mester historiaja" A pokoljárást középkori fantáziával, a különböző bűnökért járó kínzásokat érzékletesen leíró költemény alkotója a versfők alapján Fiátfalvi György volt, aki a művet az utolsó versszak szerint 1626-ban írta Erdőszentgyörgyön, ahol minden bizonnyal unitárius iskolamester volt. Költeményét a gazdag forrásanyag felhasználásával állította össze, szabadon átköltve azokat. (IV.) "A vasnak dicséretiről" Szentmártoni Bodó János majd száz éven át népszerű "ponyvaszerzőnek" számított, számos műve terjedt nyomtatásban és kéziratos formában. Ez az első fennmaradt munkája, amelyet torockószentgyörgyi unitárius lelkész korában írt 1625-ben. A torockói vasbányászok nehéz életét megörökítő vers egyúttal a Bethlen Gábor fejedelem ipar- és bányászatfejlesztő törekvéseinek eredményeként felvirágzó vasgyártást is dicséri. Nyomtatásban első alkalommal 1636-ban jelent meg Kolozsvárott, a Tékozló fiú históriájával együtt. (V.) "Az apostoloknak keserves historiája" Az apostoloknak keserves históriája az 1674-ben elítélt, és a fenyegetések hatására sem visszakozó, gályarabságra küldött protestáns prédikátoroknak állít emléket, feltehetőleg ekkoriban is keletkezett. A hasonló témájú "Martyrok koronájá"-val való egyezések alapján elképzelhető, hogy Szőnyi Nagy István tollából származik. Számos XVIII. századi ponyvakiadása ismert. (VI.) "A szebeni polgar éneke" A kötet legrégibb keletű darabja versfők szerint egy szebeni polgár, Lakatos Péter búcsúéneke, akit 1598. szeptember 1-jén, Sáros vármegye valamelyik Újfalu nevű helységében ismeretlen vétkek miatt halálra ítéltek. A szerző végigtekint jómódban eltöltött életén, amely most - ártatlansága ellenére - ilyen csúfosan ér véget. Végül imádkozik, elbúcsúzik rokonaitól, kéri, hogy gondosan temessék el. A többi darab erdélyi kötődése arra utal, hogy a vers nagyszebeni eredetű, a kivégzés helyszíne ugyanakkor a felvidéki Kisszebent sejteti Lakatos lakhelyeként. A mű több kéziratos verses könyvben is napvilágot látott, de az itt olvasható szövegnél csonkább formában. (VII.) "A Rákotzi Ferentz éneke" A rendkívül érdekes, itt hibás címmel megjelent vers valójában II. Rákóczi György halotti búcsúztatója. Jól értesült szerzője minden bizonnyal egy sárospataki tanár lehetett, aki krónikai hűséggel szedte versbe az 1660-as erdélyi törökdúlás történéseit. Az ekkor elhunyt fejedelem holttestét Váradról az ecsedi várba vitték, ahol ideiglenesen eltemették. A török kivonulása után vitette Báthory Zsófia Patakra, ahol örök nyugalomra helyezték. Bizonyos, hogy a jól szavalható vers ekkor keletkezett, talán a temetésen résztvevő, gyászoló közösség vagy csupán a diákság számára készülhetett. (VIII.) "Magyarok siralmas éneke" A gyűjtemény egyik legérdekesebb darabja a kurucok 1704. január 28-án, Holdvilágnál elszenvedett vereségét énekli meg. De Tige császári ezredes, megfutamítván Guthi István ezredeskapitány lovasságát, lemészárolt 1200, főként udvarhelyszéki székelyekből álló gyalogot. A szövegnek ez a legrégebbi és legteljesebb lejegyzése. (IX.) "Az Dávid éneke" A vers elsőként Kriza János híres, "Vadrózsák" című kötetében jelent meg nyomtatásban. (X.) "Az szép crokodilus éneke" Beniczky Péternek, a tartalmát jobban leíró "Hogy az szabad zabola nélkül való nyelv mindeneket vissza magyaráz" címen is ismert műve első alkalommal 1670-ben, a "Magyar rithmusok" című versgyűjteményben jelent meg. (XI.) "Igen szép ének" A kuruc kor hadi történéseit megéneklő másik költemény szövege csak ebből a kódexből ismert. Biharpüspöki városának rácok általi pusztításáról, majd általában Bihar vesztéről esik benne szó, de nem tudható pontosan, melyik szerb dúlásnak állít emléket. Feltehetően egy bujdosni kényszerült prédikátor szerezhette a verset 1704 elején. (XII.) "…Karátsonra valo rövid éneketskék" (XIII.) "Husvéti ének" Az öt karácsonyi és egy húsvéti énekből álló egység a kötet többi darabjától elütően erősen katolikus szellemiségű. (XIV.) "Ájtatos ének" Az előbbi csoporthoz sorolható Faludi Ferenc máig népszerű, "Keresztények sírjatok" kezdetű nagyböjti éneke, ezzel zárul az eredeti kézirat. A kötet legvégén Kanyaró Ferenc 1895. január 21-én kelt kéziratos tartalomjegyzéke és aláírása olvasható.