Berény monumentális litográfiája talán túlzás nélkül nevezhető a leghíresebb magyar politikai plakátnak, egyben a magyar (sőt az egyetemes) művészettörténet emblematikus alkotásának. Nincs olyan - a korszakkal foglalkozó - történelmi vagy művészettörténeti munka, amely ne említené meg, és/vagy ne közölné reprodukcióját. Páratlan ritkaságára jellemző, hogy - tudomásunk szerint - árverésen még soha nem bukkant fel. Kalapács alá kerülése mindenképpen az aukciós évad egyik szenzációjának tekinthető. Az alkotó: Berény Róbert (1887-1953) a magyar avantgárd jeles képviselője volt. Tanulmányait 1904-ben kezdte, Zemplényi Tivadar Mintarajziskolájában. 1905-ben Párizsba került, ahol a Julian Akadémia növendéke lett. Kinntartózkodása alatt Cézanne művészetének hatása alá került. A kortárs művészeti stílusirányzatokat tanulmányozta, művelte. Hazatérte után a Nyugatban publikált. Festészetére ekkor már az expresszionizmus és a kubizmus volt jellemző. 1911-ben tagja lett a Nyolcak csoportjának. A Tanácsköztársaság ideje alatt a Művészeti Direktórium festő szakosztályának vezetője lett. Több plakátot tervezett, melyek közül a legismertebb a Fegyverbe! Fegyverbe! című. 1919 után emigrált Németországba, Berlinben élt 1926-ig. Később stílusa közeledett a nagybányai művésztelepi tradíciókhoz, nagy hatással volt rá Ferenczy Károly művészete. A mű: A lap a Nyolcak csoportja és a magyar aktivisták által képviselt radikális szellem szintézisének tekinthető. A magyar művészettörténet e két irányzat továbblépéseként és kiteljesedéseként tartja számon. Toborzó plakátnak készült az Országos Propaganda Bizottság megbízásából. A képet uraló, rohanó és száját kiáltásra nyitó matróz alakja visszautal a Patyomkin és Auróra cirkálók, valamint a kieli és cattarói felkelők úttörő szerepére. A matróz mint a forradalom, a haladás és a szabadság gondolatának megtestesítője itt érik szimbólummá, és válik a forradalom szóvivőjévé és jelképévé. A plakát mozgósító erejét és hatását - az új allegória mellett - megsokszorozta a művészi megoldás módja is. A képen a vörös zászlót lengető matróz jobb felé tör előre, miközben baloldalt üres mezőt hagy, mintegy a toborzó szöveg hatását erősítendő. Méltatói kiemelik, hogy Berény plakátjának társadalmi hatása és aktivizáló ereje még Uitz "Vörös katonák előre!" című expresszív alkotásánál is nagyobb volt, így méltán vált Magyar Tanácsköztársaság jelképévé és egyben a nemzetközi plakátművészet ismert darabjává. A korszak: A Magyar Tanácsköztársaság 133 napja az idő rövidsége ellenére is nagyszerű műveket létrehozó, teljes értékű művészeti korszaknak tekinthető. 1919 és az utána következő néhány év a magyar avantgárd legizgalmasabb időszaka. XX. századi történelmünk megrázkódtatásai és az állandóan változó ideológiai irányvonalak változásának hatása megtizedelte az ebben az időszakban készült műveket. A plakát mint műfaj ebből a szempontból is különösen sérülékeny, és ki van téve a történelem viharainak, hiszen eleve nem maradandó alkotásnak készült, mint egy táblakép, aktualitását vesztve ritkán őrizték meg. A Tanácsköztársaság időszaka abból a szempontból is változást hozott, hogy az addigi egy- vagy kétíves lapokat felváltották a jóval nagyobb (és ezzel mozgósítóbb erejű), akár négyíves, hatalmas plakátok. Ez tovább növelte a megsemmisülés veszélyét, a bukást követő évtizedekben pedig egyébként is veszélyes volt ilyen témájú műveket birtokolni. Ezen előzmények után nem csoda, ha a kor propagandaanyagának nagy része megsemmisült. Mérete: 1260 x 1880 mm.