A levélben Lajos nevű rokonukról (feltehetően fiáról) ír, aki Pestre érkezett. Megemlíti, hogy a fenyegető vész miatt sok tiszt megszökött, ezért a hadvezetés részéről "a legnagyobb szigor vétetett foganatba". Lajost a nélkül osztották be zászlóaljába, hogy az a Közlönyben megjelent volna. Előléptetése vagy esetleges áthelyezése a zavaros helyzetben nem esedékes. Váradi Szabó János pedagógus, 1830-tól a debreceni salétromgyár felügyelője, majd főfelügyelője, amely vezetése alatt a szabadságharc lőszerellátásának egyik fontos központja lett. Részt vett a kollégium ügyeinek intézésében is. A szabadságharc leverése után teljesen visszavonultan élt Debrecenben. Váradi Szabó Lajos hadnagyként szolgált a debreceni 28. honvédzászlóalj 4. századánál (Petőfi 1848 októberében ehhez a zászlóaljhoz vonult be). Előbb a Délvidéken, majd a főhadszíntéren harcolt alakulatával (a levél nyilván a két állomás között kelt). 1849. IV. 24-én főhadnaggyá léptették elő. Világosnál tette le a fegyvert. 1867-től a Debrecen városi Honvédegylet tagja, később országgyűlési képviselő volt. 2 beírt oldal. Egy Váradi Szabónak Debrecenbe megcímzett boríték mellékelve. Kelt: Pest, 1848. XII. 9.
A mű címe
Váradi Szabó János (1783-1864) salétromtermelési főfelügyelő testvérének írt, autográf levele "Édes Húgom" megszólítással.