A szerző úttörő jellegű földrajzi tankönyve 1530-ban, Krakkóban jelent meg először, ahol Honterus az egyetemen tanított. Brassóba történt visszatérése után hexameterbe ültette át az eredetileg prózában íródott szöveget, és kiegészítette tartalmát. A bővített kiadás 1542-ben jelent meg. Az első könyv a csillagászati rész, a második Európa, a harmadik Ázsia és Afrika leírását adja, az utolsó az élőlényekről, társadalmi kérdésekről, betegségekről, stb. szól. A leglényegesebb változtatás, hogy a szöveghez saját maga által készített, fametszetes térképeket csatolt. Az első három csillagászati lap: "Circuli Sphaerae cum V. zonis", "Ordo Planetarum cum aspectibus", "Regiones et Nomina Ventorum". Ezt követi Honterus kis atlaszának, az első újkori zsebatlasznak 13 térképe, amelyek -- az utolsó kivételével -- két egymással szembeni lapon helyezkednek el. Az első egy világtérkép, "Universalis Cosmographia" címen. Ezután állnak a részletesebb országtérképek, az ötödik lap ábrázolja Magyarországot. Az átdolgozott mű rendkívüli sikert aratott egész Európában, a XVII. század végéig számos helyen, több mint 100 kiadást ért meg, német, francia, olasz nyelven is. Külföldön első alkalommal Zürichben jelent meg 1546-ban, e városban 1602-ig összesen 16 alkalommal látott napvilágot. A térképeket a Froschauer-műhely számára Heinrich Vogtherr újrametszette. Érdekesség, hogy egy különleges nyomdászati technikát választottak: Honterus fametszeteivel ellentétben, a rajtuk olvasható földrajzi neveket nem vésték a fába, hanem öntött nyomdai betűkből alakították ki a dúcban erre a célra szabadon hagyott helyeken. A kiadványt Szabó Károly először brassói nyomtatványként vette fel bibliográfiájába, később tévedését az RMK harmadik kötetében ő maga helyesbítette.