A Pázmány Kalauza által kirobbantott hitvitasorozat egyik ágának katolikus záró darabja. A katolikus hitelveket -- a más felekezetektől való elkülönülés szándékával is -- rendszerezetten leíró, nagyszabású műre összefoglaló protestáns válasz nem érkezett, a tartalmi kérdésekkel, logikai hibákkal, érvelési következetlenségekkel szembeni ellenvéleményüket több kisebb vitairatban fejtették ki. Elsőként az evangélikusok reagáltak. Egy tübingeni professzor teológiai munkájának régóta tervezett fordítását Zvonarics Imre csepregi lelkipásztor végezte el, ehhez Nagy Benedek fűzött -- már a Kalauz ismertében -- azt támadó előszót. Pázmány hamarosan Szyl álnév mögé rejtőzve válaszolt a "Csepregi mesterség"-ben. Erre Zvonarics és Nagy ismét közös művel felelt "Pázmány Péter pironságai" címmel. Az érsek a maga részéről 1616-ban a "Csepregi szégyenvallás" című munkájával zárta le a vitát. Balásfi Tamás azonban még két írással, e munkán kívül egy Nagy Benedek nevére készült, gunyoros anagrammákat tartalmazó kötettel folytatta a vitát. Balásfi főként az -- evangélikusok számára alapvető -- ágostai hitvallásnak az apostoli hagyománnyal és az egyházatyákkal való ellentmondásait vette sorra. A vitába való bekapcsolódása jól jelzi azt az új helyzetet, hogy Pázmány mellett más, felkészült szerző is akadt a katolikus nézetek kifejtésére és védelmére. A sorozatból az is kitűnik, hogy a hitviták hangneme a tartalmi érveléstől egyre inkább a másik fél személyének támadása felé mozdult el. Míg Pázmány iróniával és humorral lépett fel, Balásfi a vaskosabb, durvább hangnemet vállalta magára. Balásfi Tamás (1580-1625) unitárius erdélyi családból származott, még gyermekkorában katolizált. Bécsi, római tanulmányai után szentelték pappá, majd számos egyházi cím és javadalom birtokosa volt, pozsonyi préposti tisztét 1618-tól haláláig viselte. Már diákkorában gondot okozott rossz természete, a győri és a pozsonyi káptalannal való durva összetűzése után kiközösítették, de Pázmány megvédte. Egyházi szerepvállalása mellett államelméleti műve és késő reneszánsz költészete is figyelemre méltó. A kiadvány a korszak egyetlen -- Forgách Ferenc érsek által alapított -- katolikus nyomdájában készült. A műhelyben főként a a katolikus hitvédelem iratai láttak napvilágot, legnagyobb teljesítménye épp a Kalauz megjelentetése volt. 1618-ban a felszerelést Nagyszombatba szállították, innen Bethlen Gábor Kassára, majd Erdélybe hurcolta, megteremtve a gyulafehérvári fejedelmi nyomda alapjait.