Münster fő művének 15. német nyelvű kiadása. A kozmográfia-műfaj egyik első, talán legnépszerűbb és legnagyobb hatású darabja. A szerző: Münster Heidelbergben, Löwenben, majd Freiburgban tanult teológiát és nyelveket. Ez utóbbi helyen tanított Gregor Reisch, a Margarita Philosophica neves szerzője, akinek hatására a természettudományok, elsősorban a geográfia felé fordult. Tübingenben tanítva Johannes Stöffler mellett bővítette csillagászati ismereteit, majd a heidelbergi főiskolára kerülve ismerkedett meg az elzászi Beatus Rhenanussal, aki arra bíztatta, hogy ismereteit egy kozmográfia megírására használja fel. Az 1524-ben megfogant alapötlet mintegy 20 év gyűjtő- és kutatómunka nyomán valósult meg. 1530-ban elvette feleségül a baseli nyomdász, Adam Petri özvegyét, így mostohafia, Heinrich Petri segítségével megnyílt a lehetőség a nagy mű megjelentetésére. A mű: Münster saját bevallása szerint mintegy 120 tudóssal és művésszel, utazóval és hajóssal működött együtt a mű összeállítása során, számos korábbi forrást is felhasználva. Szemben az Apianus által képviselt matematikai-csillagászati megközelítéssel, itt a történeti-leíró iskola szempontjai érvényesülnek. A munka hat könyvből áll: az első, bevezető rész a matematikai-csillagászati földrajz alapjaival ismerteti meg az olvasót, ezt követik először az európai országok (külön könyvben természetesen a német területek), majd Ázsia és Afrika. Bár több évtized eltelt Amerika felfedezése, sőt Magellán útja óta is, Amerika a világtérképen is csak elnagyoltan és hibásan szerepel. A gazdag metszet- és térképanyagnak is köszönhető, hogy a mű -- minden hibája ellenére -- óriási siker lett. Az első, 1544-es kiadást további 45 követte. Ezek nagy része német (27) és latin (8), de megjelent angolul (4), franciául (3), olaszul (3), sőt egy cseh nyelvű kiadása is napvilágot látott. Már Münster életében folyamatosan bővítették, de később is az újabb ismeretek nyomán át- és átdolgozták, így a kezdeti mintegy 660 oldalas terjedelem az utolsó kiadásokra megháromszorozódott. Dacára a kor viszonyaihoz képest nagy példányszámnak és a sok kiadásnak, művelődéstörténeti jelentősége miatt becses darabnak számít. Magyar szempontból pedig kiemelhető a török veszély miatt nagy figyelmet élvező Magyarország és Erdély viszonylag nagy terjedelmű leírása (Erdély külön térképen is szerepel), az ábrák között pedig Tokaj, Gyula és Nándorfehérvár várának látképe.