A kiadó és a kiadás: 1845 őszétől -- a Szerelem gyöngyei kötet megjelenésétől -- Emich Gusztáv lett Petőfi munkáinak kizárólagos kiadója (a Hóhér kötele kivételével, ezt Eötvös József közvetítésével Hartleben adta ki). Kettejük viszonya a munkakapcsolaton túl barátinak is mondható, ebben az időben Petőfi sűrűn lakott Emichnél, ide címeztette leveleit is. 1847-ben megegyeztek az Összes költemények örökös kiadói jogáról. Ez év márciusában látott napvilágot az első gyűjteményes kiadás, amelyet a következő évben egy kisebb formátumú, kétkötetes változat követett. Még 1847 nyarán kötöttek szerződést a folytatásról, egy mintegy 35 ívre tervezett kötetről. Bár a szabadságharc bukása és a költő halála merőben új helyzetet teremtett, Emich nem mondott le a vállalkozásról, 1850 nyarán átvette a kéziratokat Szendrey Júliától. Ezek az 1847 és 1849 között írt kisebb verseket, valamint a nagyobb elbeszélő költeményeket (Az apostol, Bolond Istók, Lehel vezér, Szécsi Mária) tartalmazták. Az adott politikai helyzetben természetesen a forradalmi versek bekerüléséről szó sem lehetett, de a többinél is működött a cenzúra. Lévay József így ír erről Arany Jánosnak: "Nem lesz ez készen még ebben ez évben sem. Szörnyen megherélve látand világot. Némely dalból több strófa, némelyből több sor hagyatott ki. S hogy mit kell kihagyni, mit nem, azt elitélte és végrehajtotta Kecskeméthi Csapó Dániel, a nyomda correctora." Utólag illuzórikusnak tűnik a kiadó elképzelése, hogy a politikai megtorlás idején a hatóságok bármilyen Petőfi-kötet megjelenéséhez hozzájárulnak, de Emich októberben már az előfizetést is meghirdette Petőfi újabb költeményeire. Az Összes költeményekhez hasonló formátumban, tehát egykötetes nagynyolcadrét, valamint kétkötetes tizenhatodrét változatot tervezett. Ez üzleti szempontból is előnyös volt, emellett a cenzúra figyelmének elaltatását is szolgálhatta, hiszen így a már cenzúrázott mű folytatásának tűnhetett. A kiadás híre óriási sajtóvisszhangot váltott ki, a közvélemény is felfokozott várakozással tekintett a megjelenő mű felé. Talán ennek is köszönhetően, amikor a nyomdai munkák már majdnem befejeződtek, a hatóságok megszállták a nyomdát, lefoglalták bekötetlen íveket, majd később bezúzták azokat. Néhány példányt sikerült megmenteni, ezeket utólag kötötték be. Így maradt fenn mindkét formátumból 2-2 darab: 1-1 a Petőfi irodalmi Múzeumban, illetve az Országos Széchényi Könyvtárban (ezek közül csupán az egyiknek van meg a címlapja). Ezeken kívül még egyről tudtak, egy kétkötetes változat Arany János birtokában volt, de ennek nyoma veszett. Jeszenszky Damó író visszaemlékezései szerint az egyetlen teljes darabot maga Emich mentette és őrizte meg, egyet pedig egy nyomdász csempészett ki az inge alatt. Emichnek végül 1858-ig kellett várnia arra, hogy az Újabb költemények megjelenhessen és eljuthasson az olvasókhoz (lásd következő tételünket). A kötet: A fent leírtakból kitűnik, hogy a nyolcadrét változatból származó darabunk páratlan irodalom- sőt, művelődéstörténeti jelentőségű, igazi bibliofil könyvritkaság, mindemellett azonban a legritkább Petőfi-első kiadásnak is tekinthető, hiszen Az apostol első nyomtatott megjelenése. A hatívnyi töredék a 18 fejezetből álló mű mintegy 90%-át tartalmazza, mely elé egy korábbi tulajdonosa lemásolta az első másfél fejezetet, mintegy hat oldalt. Az elbeszélő költemény erős politikai üzenete miatt még a költő baráti körében sem aratott osztatlan tetszést, a kötetben való szerepeltetése - még megcsonkítva is - bizton számíthatott a cenzor figyelmére. Ennek fényében nem meglepő, hogy a teljes szöveg először csak jóval a kiegyezés után, az 1874-es díszkiadásban látott napvilágot. Proveniencia: A kötet becsét még fokozza, hogy a XX. század két kiemelkedő gyűjtője, Szalay József szegedi rendőrkapitány és Vasberényi Géza, a Petőfi-relikviák kutatója és gyűjtője is tulajdonosának mondhatta magát. Ez az utóbbinak az első levélen olvasható soraiból derül ki, amelyet érdekessége miatt teljes terjedelmében közlünk: "Az apostol -- 1851 Rendkívül becses könyvtöredék a <<Petőfi ujabb költeményei 1847-1849>> -- Pest, 1851. Emich Gusztáv-féle kiadásból, melyet a rendőrség még a nyomdában elkobzott és megsemmisített. -- Csak 2 teljes példány maradt az utókorra Szász Károly és Emich Gusztáv ajándékozása révén: egyik a Nemzeti Muzeum könyvtárában (címlap nélkül) másik a Petőfi-muzeumban. -- És megmaradt e könyvtöredék, a 43-48 oldala egykorú kézírással kiegészítve, 49 oldaltól 134 oldalig eredeti nyomtatásban. Vettem a szegedi Szalay József könyvtárának hagyatékából. (1939) Vasberényi Géza gyűjteménye"