A lövészetet Kopácsy József esztergomi érsek, hercegprímás és Haulik György zágrábi érsek tiszteletére rendezték. Mellettük osztrák tisztek vettek részt az eseményen, köztük a legérdekesebb név gróf Lamberg Ferenc altábornagyé, akit 1848-ban a pesti tömeg felkoncolt. A festett lőtáblák -- bár már korábban is felbukkantak -- a reformkor idején terjedtek el igazán. A lövészetek nem csupán a szórakozásról szóltak, igazi társadalmi, sőt politikai eseményekké, a társasági élet jelentős színtereivé váltak. A kedvtelés mellett fontos megbeszélések is zajlottak a lövöldékben. Rangjuknak megfelelően ünnepi külsőségek közepette rendezték ezeket: általában díszes felvonulással, ünnepi szónoklatokkal kezdődtek, majd a díjkiosztás után nagy lakomával fejeződtek be. Ez a lövészet feltehetően az 1840-ben József nádor által felavatott új lövöldében (a mai Lövölde téren) zajlott, nem tudni, milyen alkalomból. A kör alakú tábla közepén aranyozott növényi motívumokkal övezett, ovális keretben találhatók a résztvevők nevei, arany háttérben. Alul, szintén arany mezőben további -- kivétel nélkül német -- nevek olvashatók, rangjelzés nélkül, ezek talán polgári meghívottak lehettek. Művelődéstörténeti szempontból különlegessé a kék háttér jobb oldalán előbukkanó Lánchíd-ábrázolás teszi a darabot. Az 1839-ben megindult munkálatok nyomán, ekkor még félkész állapotban látszik a híd, balra a budai vár körvonalaival. Azért is figyelemre méltó ez, mert a lőtáblákra általában humoros vagy allegorikus jeleneteket festettek, valós látkép ritkán fordul elő. A táblán hat golyó ütötte lyuk van, ezekből kettőben benne maradt a lövedék. A lőtáblákból -- alkalmi jellegükből kifolyólag -- viszonylag kevés maradt fenn, ezek nagy része is közgyűjteményekben található. Kereskedelemben való felbukkanása ritka eseménynek számít. Átmérője: 620 mm.