Az írás felett "Az én életem, ha ugyan érdekel […?] olvasó" cím sűrű vonalkázással kihúzva, nehezen olvasható. Az irodalmi élet változásáról szóló, lila tintával készült írást három pontra bontotta. Az elsőben Pestre érkezésének idején zajló irodalmi világról, az irodalmi magaslatokon ülő szegény öregekről, és a hömpölyögve, zúgva jövő fiatalokról szól, akiket boldogan üdvözöltek: "Ady Endre barátja voltam" -írja. Megemlíti, hogy erről a témáról "irogat" éppen egy regényt, Hét Bagoly címen. A második pontban arra panaszkodik, hogy a forradalom után a "mindig megvetett tehetségtelenek győztek" az irodalmi életben. "Érvényesülési vágyuk nevetséges, de jellemtelenségük oly kíméletlen, hogy nem igen lehet velük többé kezet fogni ez életben." A harmadik pontban a régi írók iránti szeretetéről vall, "mert életük, munkálkodásuk derekabb, igazabb, nemesebb légkörbe visz. Borongós napokon a fél-mosolygású Dickenset, szebb időkben Puskin költőt" szokott elővenni. Az írás valamikor az 1919-es forradalmak és a Hét Bagoly 1922-es megjelenése között születhetett, inkább az utóbbihoz közeli időpontban, feltehetően egy újság vagy folyóirat számára. Megjelenésének nem találtuk nyomát. 2 levél, 2 beírt oldal.