Báthori Zsigmond (1572-1613) erdélyi fejedelem mellképe. Olajfestmény a XVI-XVII. század fordulójáról. Báthori arcvonásait eddig -- egy miniatűr portrét leszámítva -- csak néhány rézmetszetről ismerhettük. Ezért is figyelemreméltó az ifjú fejedelmet ábrázoló, nagyméretű, korabeli olajkép felbukkanása. A XVI. század végéről XVII. század elejéről gyakorlatilag alig néhány magyar portré maradt fenn. Minden forrásértékű adat vagy tárgyi emlék felbukkanása ebből az időszakból igen nagy jelentőséggel bír, hisz az évszázadok során ezek túlnyomó része megsemmisült. A festmény Báthori Zsigmondot magas gallérú dolmányban és atillában, magyaros hajviselettel ábrázolja, latin felirata pedig erdélyi fejedelemként nevezi meg. Ez az ábrázolás, egy 1596-ban Augsburgban készült rézmetszettel állítható párhuzamba. Hans Mayr augsburgi metsző 1596-os rézmetszetének részletei, nagy hasonlóságot mutatnak az olajképpel, azzal az eltéréssel, hogy a festményhez képest ez tükörfordított, ami azt valószínűsíti, hogy a metszet a már meglévő portré alapján készült és nem fordítva. Az egyetlen szembeötlő eltérés a metszet és a festmény között, a fejedelem dolmányának érdekes, geometrikus gyémántmintája. A Metropolitan Múzeum gyűjteményében (lelt. szám: 2002.494.428) található egy észak-itáliai, XVI. század végi brokátselyem, aminek trapézmintája és textúrája szinte tökéletesen megegyezik a festményen ábrázolt textillel. Ez is megerősíti azt a feltételezést, hogy az olajkép korábban készült, mint a grafika. A festő valóban láthatta és jól ismerhette ezt a ritka, luxusterméknek számító anyagot, és ezért élethűen ábrázolta a képen, míg a rézmetszeten ezeket a motívumokat a metsző háromszögekké egyszerűsítette. A portré datálását megkönnyíti a Mayr grafikáján lévő évszám is, de más részletekből is következtetni lehet arra, hogy mikor készülhetett. A kép latin felirata utal egyedül a fejedelem rangjára. Báthorit Rudolf császár 1597-ben Aranygyapjas renddel tüntette ki, ami a kor legmagasabb elismerései közé tartozott, ezért egy reprezentatív portrén mindenképpen szerepelnie kellene, ahogy ez a Domenicus Custos-féle, 1601-es Báthori-metszeten is látható. A kép alján lévő latin szöveg, Báthori nevének helyesírása miatt is érdekes, mivel ebben a formában (Batori) csak az 1595 előtti korai tallérjain és aláírásaiban szerepel. Ezen kívül egy 1593-as gyulafehérvári márványtábla szövegében is így írták, később már csak a h betűs írásmódot használták. Ezeken a metszeteken és oklevelekben már mindenhol felsorolják Báthori 1595-ben kapott birodalmi címeit is, a festményen viszont még csak a korábbi princeps titulus szerepel. Mindezek alapján jó okunk van feltételezni, hogy maga a Báthori-portré 1595 előtt készült, azt viszont nehéz pontosan meghatározni, hogy a festmény is ebben az időben készült-e, vagy esetleg egy kisebb méretű előképnek valamivel későbbi másolata. A festővászon textúrája és vörös bólusz alapozása is mindenképpen korai, XVI. század végi vagy XVII. század eleji időszakot feltételez. A mű stílusjegyei és a Mayr-féle metszet augsburgi eredete is arra utalnak, hogy talán német területen -- esetleg Augsburgban -- a Fugger család körében keresendő a portré megrendelője. A Fuggerek ezekben az években több -- Báthori Zsigmond mellképét is megjelenítő -- magyar térképet készíttettek Hans Mayr-el, aki abban az időben Augsburg legjelentősebb rézmetszőjének számított és metszete elkészítéséhez előképként használhatta a festményt. Családi és gazdasági érdekeltségeik miatt a Fuggerek kiemelt figyelmet szenteltek Magyarországnak. Octavian Secundus Fugger (1549-1600) korának nagy műveltségű műgyűjtője volt, és augsburgi palotájában hatalmas festménygyűjteményt is birtokolt. Az ő 1601-es hagyatéki leltárában említenek egy Báthorit ábrázoló olajfestményt (princeps transylvaniae), más -- szintén őt ábrázoló -- rézmetszetekkel együtt. Octavian halála után Heinrich Otto Fugger (1592-1664) örökölte a műgyűjteményt, amit ő is továbbfejlesztett. Nagyon kedvelte az arcképeket, különösen a fejedelmek és hadvezérek portréit gyűjtötte és maga is rendelt ilyen képeket. 1644-es hagyatéki leltára is sok ilyen portrét említ. Mindkét gyűjteményben lehettek a Báthori-portréhoz hasonló alkotások. A festményen a lakkréteg az évszázadok során elkoszolódott, megsárgult. Egy restaurálás, tisztítás után a kép finomabb, most kevésbé látható részletei és színei ismét visszanyerhetnék eredeti ragyogásukat. Mérete: 755 x 620 mm. Vakkereten. Kis javításokkal, sérülésekkel.