A legelső magyar földgömb. A Magyar Tudós Társaság előtt Nagy Károly csillagász, közgazdász javasolta, hogy nemzeti nyelvű föld- és éggömbre lenne szükség a hazai oktatás segítésére. Végül hosszas előkészítés után Batthyány Kázmér költségén jelentek meg a glóbuszok. A rézmetszetet ifj. Bernhard Biller készítette el Bécsben, a munkát egyik legrangosabb alkotásának tekintik. A cikkelyek papír gömbre való felragasztása után -- szintén Bécsből származó alkatrészekből -- Lukács Dénes tüzértiszt irányításával rakták össze a földtekéket. Magyarországon elsőként ezen alkalmazták a méterrendszert, a gömb egy bécsi lábnyi átmérőjét Nagy Károly milliméterben adta meg. A szükséges új magyar szakkifejezések megalkotását egy háromtagú akadémiai bizottság végezte, amelynek Vörösmarty is tagja volt. A tervek szerint 200 példányt állítottak elő, amelyeket a kijelölt iskoláknak, valamint néhány híres személyiségnek (Bolyainak, Széchenyinek, Vörösmartynak, stb.) ajándékoztak. Az egykorú hírlapi közlemények és feljegyzések alapján 170 földgömb szétosztása követhető nyomon. Ebből mára csupán mintegy tucatnyi közgyűjteményben őrzött darab maradt fenn. Az Akadémián őrzött metszetek felhasználásával az 1850-es években, az intézmény kiadásában, Emich Gusztáv terjesztésében a földgömbnek második kiadása is napvilágot látott (Bartha Lajos: Az első magyar feliratú földgömbök szegmensei. Cartographia Hungarica 8. 2004. 10-13). Páratlanul ritka, tudomásunk szerint hazai árverésen még nem szerepelt. Átmérője: 320 mm.