A magyarországi szokásjog kézikönyvének első magyar nyelvű kiadása. A mű: Werbőczi István az országgyűlés sürgetésére és II. Ulászló király felkérésére foglalta írásba a magyarországi jogot, majd az 1514-es országgyűlésen bemutatta. Törvényerőre nem emelkedett műve (kivéve Erdélyt, ahol is a fejedelmek országos törvényként esküdtek rá), mégis 1848-ig általánosan használt kézikönyv szerepét töltötte be. A kiadás: Először latin nyelven jelent meg Bécsben 1517-ben. Weres Balázs -- csupán a bevezetés és a mellékrészek elhagyásával -- készített kivonatos magyar fordítást. Ez ekkor jelent meg első alkalommal. A nyomda: A XVI. század egyik legjelentősebb magyarországi városában, a kereskedelmi- és protestáns kultúrközpontnak számító Debrecenben 1561-ben létesült a máig is működő nyomda. A lengyel nemesi családból származó Hoffhalter Rafael előbb Zürichben majd Bécsben dolgozott. Itt számos magyar nyelvű könyv került ki a sajtója alól. Valószínűleg nála tanulta a mesterséget a Vizsolyi Bibliát is elkészítő műhely alapítója, Bornemissza Péter és a debreceni nyomda első vezetője, Huszár Gál, aki felszerelését is tőle vásárolta. Az európai hírű nyomdász feltehetően protestáns nézetei miatt vándorolt el Bécsből. 1563-tól tevékenykedett Debrecenben, mint tipográfus és fametsző. Magával hozta jól felszerelt nyomdáját is, az 1565-ös kiadványokban már készletének teljes gazdagsága kibontakozik, kiegészülve a helyben metszett típusaival. Az unitarizmus felé tolódó Hoffhalter 1565-ben felszerelésével együtt Váradra, majd két évvel később a fejedelemi udvarba, Gyulafehérvárra ment, itt halt meg 1568-ban. Minden bizonnyal a törvénykönyv eladatlan íveit is magával vitte. Ezek egy része tönkre mehetett, ugyanis egyes példányok egyharmadnyi részét -- a metszetek állapotából következtethetően -- később újraszedték. Ezek papírjának vízjele árulja el, hogy erre 1568-ban, Gyulafehérvárott került sor. A szövegben jelentős változtatást nem hajtott végre.