Az adományozott Székely Balázs Mihály, aki 1599. november 3-án megölte Báthory András (Endre) erdélyi fejedelmet. 1598-ban, amikor Báthory Zsigmond másodszor mondott le az erdélyi fejedelemségről, a magyar rendek somlyói Báthory András bíborost hívták be, aki 1599. III. 29-én tette le az esküt. Ekkorra Erdélyt már Mihály vajda uralta, aki betört a Barcaságba, maga mögé állította a székelyeket és 1599. X. 28-án a szebeni csatában legyőzte András fejedelem seregét. A tragikus sorsú Báthoryt a csatavesztést követően Csíkszentdomokos határában elfogták, és Székely Balázs Mihály megölte. Utódja, Rudolf király helytartójaként Mihály vajda lett. VII. Kelemen pápa a bíboros-gyilkosságért átokkal sújtotta Csíkszentdomokost és száz napos, hetenként pénteken és szombaton tartandó böjtöt rendelt el. Magát Székely Balázs Mihályt (aki tettéért később az Ördög Balázs nevet kapta) a gyilkosságért rövidesen kivégezték. Az oklevél hollétéről a szakirodalomban utoljára Magyarország címeres könyvében (Liber armorum Hungariae) találtunk megbízható információt, amely szerint az oklevél 1913-ban még Szentgyörgyi Lajos magyar királyi honvédelmi miniszteri tanácsos tulajdonában volt. Valószínűleg a két háború között került Bécsbe, és a II. világháborúban veszett végleg nyoma. Az armálist 2011 májusában a Magyar Országos Levéltár tanácsadója Bécsben találta meg és azonosította be. Dr. Szendrei János véleménye szerint az armálisban a címer helye eredetileg üresen volt hagyva. Szerinte a címert valamikor a XVIII. század elején -- de legkésőbb az 1711-es bemutatásig -- rajzolta be valaki, annak leírása alapján. Ugyanakkor az oklevelet a király aláírta nagy függőpecsétjével hitelesítették is, így ez a feltételezés ellentmond a nemesi oklevelek kiadási gyakorlatának. Bár az oklevél címerábrázolásának minősége valóban eltér az udvari armálisok megszokott színvonalától, a címerkép és a benne álló alak képe (naiv ábrázolásnak nevezhető kivitelezése ellenére) az aláírás, a hitelesítés idején előképként, vázlatként már rajta volt az címereslevélen. Továbbra is rejtély, hogy a befejezetlen oklevél miképpen hagyhatta el a kancelláriát és kerülhetett az adományozotthoz. (Tipold Tamás leírása alapján) Pergamenoklevél, zsinóron függő viaszpecséttel. Kelt: Prága, 1587. VII. 30. Restaurált darab, a pecsét számára készített, süllyesztett paszpartuban.