Az első magyar nyelvű, önálló kertészeti szakmunka ritka, teljes példánya. A mű: A korabeli mezőgazdasági tudományos ismeretek és gyakorlati tapasztalatok összefoglalása. Első része, a Virágos kert címet viseli, amely a díszkertek létesítését, gondozását tárgyalja. A kert testi, lelki és gazdasági hasznosságának dicséretét követően, annak talajával, tájolásával, térbeli elrendezésével, a különböző virágfélék ültetésével, vetésével, a virágok téli tárolásával, a virágzó fákkal és a kert gondozásával kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik. Mintegy 150 virágfajt ír le, naprakészen tájékoztat a divatos török virágok, főként a tulipánok európai elterjedéséről. A Második könyv, amely a Veteményes kert címet kapta, ugyanezeket a témákat veszi sorra a zöldségtermesztésre szánt kertek szemszögéből. Bővebben foglalkozik a növényvédelemmel és -gondozással, betakarítással, a konyhakerti és fűszernövényekkel, de kitér a tartósítás kérdéseire is. A munka harmadik részének tekinthető a teljesen önállóan, 1667-ben Bécsben megjelent Gyümölchös kert. A gyűjtemény jelentőségét mutatja, hogy a korabeli feljegyzések szerint olyan nemesek tulajdonában is megvolt, akik semmilyen más könyvvel nem rendelkeztek. Majd száz évvel később, 1753-ban Győrben ismét kiadták, talán ennek is köszönhető, hogy még a XIX. század elején is figyelembe vették útmutatásait. Illusztrációk: Darabunk – túlzás nélkül ki lehet jelenteni – szenzációja, hogy a hozzá készült mind a nyolc rézmetszetes tábla megtalálható benne. A példányok túlnyomó többségében ezek hiányoznak. Az illusztrációk a Virágos kert című részt díszítik. Az első táblán a korban divatos kerti kapuk, a másodikon különféle változatos és mesteri módon nyírt sövények rajza látható. A következő négy a virágágyások esztétikus elrendezéséhez szükséges táblák megrajzolásának módját mutatja, míg az utolsó kettő, a francia kertek kedvelt eleme, az útvesztő megalkotásához nyújt segítséget. Az illusztrációk számozottak, azonban a szöveg által említett VII., X. és XI. táblának a ma ismert egyik példányban sincs nyoma. A szakirodalom ennek okára többféle magyarázatot alkotott. Elképzelhető, hogy a szövegben hibásan hivatkoztak a táblákra, valószínűbb azonban, hogy Lippay János a könyv megírásakor valóban megrendelte azokat, szándékában is állt beilleszteni őket a nyomtatványba, azonban azok valamilyen oknál fogva végül nem készültek el, így a kötet nyolc táblával jelent meg. A szerző: Lippay János jezsuita szerzetes a gráci és a bécsi egyetemen a keleti nyelvek tanára volt. Hazatérve Győrben rendje kollégiumát vezette, majd Trencsénben és Ungváron volt házfőnök. Élete utolsó éveit bátyja, György esztergomi érsek udvarában töltötte. Ideje nagy részét – annak világhírű, pozsonyi botanikus kertjében – a kertészeti irodalom tanulmányozására és gyakorlati ismeretek elsajátítására fordította. Ekkor szerzett tapasztalatainak összegzése ez a munka. A nyomtatvány: A kiadvány nyomdászattörténeti érdekessége, hogy az első része címlap és előszó nélkül Nagyszombatban készült. A második részt, valamint – a korabeli gyakorlatnak megfelelően legutoljára összeállított – az egész mű elé szánt címlapot és az előszót ugyanabban az évben nyomtatták Bécsben. A nyomdaváltás pontos oka nem ismert. Feltűnő, hogy ebből az évből ez az egyetlen nagyszombati nyomtatvány, amelyből példány maradt fent, és azt sem itt fejezték be. E mögött talán a várost sújtó 1664. évi nagy pestisjárvány állhat. A nagyszombati jezsuita nyomda és Cosmerovius bécsi műhelye pedig szoros munkakapcsolatban állt ebben az időben. Példányunk a „B” variánshoz tartozik, amely címlapján a „nagysága” szó rövidítve olvasható.