A páratlanul ritka, XVI. századi magyar nyelvű nyomtatvány ma ismert legteljesebb példánya. A nyomda: A kolozsvári nyomdát Hoffgreff György alapította 1550 körül, Heltai feltehetően később csatlakozott a vállalkozáshoz. Az alapítás idején még nem dőlt el, hogy a magyar nyelvű szövegeknél milyen betűtípus honosodik meg (a Krakkóban és Bécsben készült nyomtatványok meglehetősen vegyes képet mutatnak e téren). Az antikva betűk használatának általánossá válásában jelentős szerepe volt a kolozsvári officinának. A Kárpát-medencében a Sárvár-újszigeti műhely megszűnése (1541) után Huszár Gál felléptéig (1558) az egyre jobban magyarosodó Kolozsvár volt az egyetlen hely, ahol magyar nyelvű könyvek jelentek meg (érdekes módon két német származású mester jóvoltából). Hoffgreff halála után Heltai egyedül folytatta a munkát, újraöntötte a betűkészletet és saját papírmalmot hozott létre. Később özvegye, majd az örökösök vezették a nyomdát, amely 1660-ig működött. Ez volt a XVI. század legtermékenyebb műhelye, mintegy 200 kiadvánnyal. Termékei között -- Heltai munkái mellett -- a magyar művelődéstörténet olyan kimagasló darabjai szerepelnek, mint Tinódi Cronicája, az ún. Hoffgreff-énekeskönyv, Melius Juhász Herbariuma és Baranyai Decsi Syntagmája. A szerző: Heltai a XV-XVI. század fordulóján született, feltehetően a Szeben megyei Nagydisznódon (Heltau). Wittenbergben tanult, majd hazatérve a kolozsvári evangélikus szászok lelkészeként működött. Később Kálvin tanait vette át, majd unitárius lett. 1536-tól tanult magyarul és fokozatosan a magyar nyelvű irodalom felé fordult. Ebben nyilván üzleti megfontolások is szerepet játszottak, hiszen az erdélyi protestáns magyarok szinte alig tudtak igényeiknek megfelelő könyvekhez jutni. A magyar helyesírás kialakulásában jelentős szerepet töltött be. Összeegyeztette az addigi rendszereket és megpróbálta minden hangra következetesen ugyanazt a betűt alkalmazni. Ő rögzítette az "sz" hang sajátos magyar jelét, a palatálisokét (gy, ly, ny, ty) és ő tett először vesszőt a hosszú magánhangzókra. A Vizsolyi Biblia, majd Szenczi Molnár Albert közvetítésével ennek hatása mindmáig elér. A mindenkori meggyőződésének megfelelő protestáns irányzat szellemében íródott vallásos művek, elmélkedések, vitairatok, tankönyvek mellett nagy számban jelentetett meg népszerű, szórakoztató világi tárgyú munkákat, széphistóriákat, történeti írásokat. A reneszánsz széppróza egyik megteremtőjeként tartják számon, nevéhez fűződik az első klasszikus magyar nyelvű elbeszélő prózai mű, a Száz fabula, valamint az első világi témájú novelláskönyv, a Ponciánus császár históriája. A mű: Luther Márton -- az új vallási irányzat alapelveit kifejtő -- katekizmusának rövid változatát elsőként Heltai Gáspár fordította magyarra, és 1550-ben saját műhelyében meg is jelentette. E kiadvány annak szintén Heltai által bővített kiadása. A kiegészítésekben azokra a kérdésekre igyekszik megnyugtató választ adni, amelyek a protestantizmus terjedésével és egyre újabb ágainak kialakulásával párhuzamosan -- főként Magyarországon és Erdélyben -- zajló hitviták során újabban felmerültek. A kiadványból jelenleg a magyar nemzeti bibliográfia szerint ezen kívül csupán két példány ismert. A kolozsvári egyetemi könyvtárban csupán tíz levél maradt fenn, az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött kötet pedig a K füzet utolsó előtti levelével végződik. Szabó Károly még kézbe vett egy -- azóta eltűnt -- lőcsei példányt is, azonban az utolsó,"L"jelű füzet abben sem volt megtalálható. Feljegyzése szerint ugyanakkor a nemzeti könyvtár példányát (az egyébként nem mindig szavahihető) Kemény József még épen látta, az ő híradásából tudható, hogy eredetileg egy szintén nyolcleveles "L" füzettel zárult a nyomtatvány.