Ázsia páratlanul ritka, Gerard de Jode által készített rézmetszetű térképének unikális — valószínűsíthetően próbanyomatként készített — variánsa. Az eredeti változat kizárólag a Speculum Orbis Terrae első kiadásában jelent meg, és önálló lapként is forgalomba hozták (lásd előző tételünket). De Jode már jóval fő művének megjelenése előtt elkezdte annak összeállítását, amit néhány datált térképlap is bizonyít (a legkorábbin 1569-es dátum szerepel). Míg a munkája megjelentetéséhez szükséges egyházi és császári jóváhagyást már korábban (1573-ban illetve 1575-ben) megszerezte, a királyi engedély — versenytársa, Abraham Ortelius aknamunkája eredményeképp — egészen 1577-ig késett. A lapot az atlasz következő — 1593-as — megjelenésekor már nem tartalmazta, és bár az antwerpeni Jan Baptista Vrients (akinek nevéhez néhány XVII. századi Ortelius-kiadás is fűződik), Cornelis de Jode halála után megvásárolta a hagyatékát képező lemezeket, később már nem publikálta azokat. A legszembetűnőbb különbség a két állapot között az eltérő nyugati és keleti bordűr. Míg az északi és a déli megegyezik az atlaszban megjelent példányokéval (a metszők ezeken tüntették fel az égtájak megjelölését), a kétoldalt látható jóval díszesebb és szélesebb (23 mm) keret ezeket az információkat nem tartalmazza (a térképen helyezték el). Darabunk próbanyomat voltát erősíti az a tény is, hogy az oldalsó mintákat még nem illesztették pontosan a metszet széléhez (nagyjából 5 mm széles rés maradt), bár az alsó keretminta azokon is folytatódik, egészen a sarkokig. Föld- és névrajzi eltérések: Darabunkon a térkép kissé nyugatabbra terjed, így az Égei-tenger és Kréta egy része is szerepel rajta (vélhetőleg azért döntöttek a 10 mm-nyi terület eltávolítása mellett, mivel túl sok megjelenített adatot nem tartalmazott, az "Occidens" felirat pedig a keretmintába került). Az Anian-szorost jóval szélesebbnek láttatja a metsző, mint a későbbi változatban, illetve teljesen átrajzolta Amerika partvonalának képét is. Variánsunkon nem jelölték a három — később hozzáadott — amerikai települést (Tucanot, Quivirat és Tiguexet). A térképész a Fülöp-szigetek — vagy ahogyan Magellán hívta, a Szent Lázár szigetek (Archipelago de san Lazaro) — nevét (tévesen) egy kisebb szigetcsoport — feltehetően a Mariana-szigetek, amelyet Magellán felfedezésekor a "Tolvajok szigeteinek" (Islas de los Ladrones) nevezett el — felett tüntette fel (nagyjából a Hawaii-szigetek helyén). A végleges változatról mind a szigeteket, mind a megnevezést törölték. Példányunkon még olvashatóak a tengerek nevei: Mare del Sur, Mare della China, Mare Indicum, Aegeum Mare. Ázsia északi részén két hegység nevét (Iamus mons, Belgian mons), illetve több olyan — nagyrészt nagybetűvel szedett — topográfiai adatot jelöltek (többek között Russia, Sarmatia:Asiatica, Kondori és Tangut), amelyet később eltávolítottak vagy esetleg hibásan tüntettek fel (Moscovia helyett Mocovia, Europae Pars helyett E Pars szerepel). A sűrűn metszett középső és déli régiót nem módosították, de az északi-, északnyugati rész ábrázolása az átdolgozott változaton sokkal szellősebb lett. A lap verso-ján a latin nyelvű szöveg és a lapszám (IIII) teljes mértékben megegyezik az atlaszban megjelent példányokéval. A lap "átlagos" példánya is a legnagyobb ritkaságok közé tartozik, darabunk azonban nem csak unikális ritkaság, de a térképészet-történettel foglalkozó szakemberek számára is sok újdonságot tartogathat.
Mérete: 350 x 550 (410 x 560) mm.
Paszpartuban.
The most eye-catching difference between the proof and the first state is the changed western and eastern bordures. While the eastern and the southern ones are similar to those that were published and contain the directions, the other two on the right and the left side are more ornated and broader (23 mm) but lack any information. What demonstrates the proof state theory is that the side pattern is not joined to the plate of the map (a 5 mm gap is visible), though the motifs of the upper and the lower frames continue on them until the corners.
Geographical and labelling differences:
On our item the map extends to west slightly more (10 mm wider) and depicts the Aegean Sea as well as the eastern part of Crete. The engraver shows the Straits of Anian far wider than on the first state map, and he fully redrew the line of the west coast of North America. On this variant the American continent is much smaller and the three American towns (Tucano, Quivira and Tiguex) are not labelled. The name of the Philippines – titled St. Lazarus’ Islands (Archipelago de San Lazaro) by Ferdinand Magellan – is placed (erroneously) above an archipelago containing 26 islands – presumably the Mariana Islands or as Magellan called it, the Islands of the Thieves (Islas de los Ladrones) – roughly at the locus of the Hawaiian Islands. From the published version the islands (and their names) had been erased. This copy displays the seas (Mare del Sur, Mare della China, Mare Indicum, Aegeum Mare), two mountain ranges in the north of Asia (Iamus mons, Belgian mons), and some topographical information (Russia, Sarmatia:Asiatica, Kondori and Tangut among others) with their names, which later had been removed or designated mistakenly (Moscovia became Mocovia, Europae Pars became E Pars). The artist did not make modifications on the densely engraved middle and lower regions, but the northern and northwestern part of the map on the revised – and finally published – version became much more spacious.
The latin text on the verso is exactly the same as the one on the published copies.
Dimensions: 350 x 550 (410 x 560) mm.