A feljegyzések szerint a Duna budapesti szakaszán a sűrűn megismétlődő jeges árvizek már a XVII. századtól kezdve igen sok problémát okoztak a lakosságnak. 1821-ben a Csepel-sziget felső végénél keletkező jégtorlasz a Duna víztömegének feltorlódása miatt egy — az eddigieknél is jóval nagyobb — áradást idézett elő, aminek eredményeként a folyó Pest alacsonyabban fekvő területeit nagyrészt elöntötte. A Helytartótanács a tragikus vízhelyzetre való tekintettel ekkor elhatározta a Duna Pest-Buda környéki szakaszának felmérését és árvízmentesítésének megtervezését. Vörös László a Helytartótanács támogatásával, az ekkor készült új, pontos vízügyi felvételezések, valamint Balla Antal felmérésének felhasználásával 1828-ban kezdte el készíteni térképét. A mű rajzolási, metszési, valamint publikálási munkálatainak költségei mind őt terhelték. Kilátástalan helyzetét kemény, hosszú évekig tartó munkával (2 év alatt önmaga rajzolta kőre térképét), valamint a kiadás fedezését előfizetők toborzásával oldotta meg. A megjelentetéshez szükséges pénzösszeg sikeres előteremtéséhez és a térkép elismertségéhez nagyban hozzájárult az, hogy Széchenyi István baráti körében nagy hírverést kapott Vörös László tevékenysége, az általa készítendő térkép és annak vízügyi vonatkozású tartalma. Vörös László — bár eredetileg nem a hídépítést segítendő kezdte szerkeszteni — mégis a Hídépítő Egyesületnek ajánlotta kiadványát. A támogatói szerepet betöltő egyesület a munka eszmei és gyakorlati értékéhez képest csekélynek mondható, 250 ezüst forinttal jutalmazta a készítőt. Az elkészült lapot Fodor Ferenc alapvető kartográfia-történeti munkájában így méltatta: „A két fővárosnak ebből az időből legértékesebb, még pedig igen nagy értékű és eredeti térképét egy nagyszerű magyar mérnök készítette el… Igazán tartalmas és szép térkép ez.” A ritka lap tudomásunk szerint egyszer szerepelt árverésen, 135. aukciónk 191. tételeként.
Mérete: 875 x 1745 mm. Címkével ellátott grafikai hengerben.