A két rövid életű hazai ősnyomda megszűnése utáni évtizedekben a magyarországi könyvigényeket teljes mértékben külföldi tipográfiákból kellett kielégíteni. Ebben egészen a mohácsi csatáig nagy szerepük volt a budai könyvkereskedőknek, akik egyúttal kiadóként is működtek. Legnagyobb megrendelőjük az egyház volt, amely felismerte a kéziratos könyvnél jelentősen olcsóbb nyomtatványokban rejlő lehetőséget. Ezen kívül a Thuróczi-krónika két kiadása köszönhető nekik, továbbá néhány tankönyvet, illetve kisebb teológiai, lelkipásztori munkát jelentettek meg saját költségükre. Főként az esztergomi egyházmegye számára nyomtattattak misekönyveket, breviáriumokat, valamint a misén kívüli kötött szövegű szertartásokat leíró obsequialekat, de dolgoztak a pécsi, zágrábi, egri egyházmegye, a pálosok és Pannonhalma számára is. A szerkönyveket az erre szakosodott és az igényes vörös és fekete szöveg előállítására képes velencei nyomdák valamelyikében készíttették. Prischwitz 1523-1525 között működött Budán. A következő évben egy további magyarországi terjesztésre szánt kiadványa is napvilágot látott.