Folio. [528] f., α-β6, γ-δ4, a-z6, A-Z6, 2a-3o6, 3p4, 3q6

Calepinus nagyszabású, először 1502-ben, Reggio Emiliában nyomtatott latin szótárának posztumusz, „korrigált” kiadása. Ez az 1537-es strasbourgi, Schott-féle kiadás a korai poliglott változatok egyike, megelőzve a nagy bázeli, 1590-es kiadást. A mű így a reneszánsz humanizmus, a lexikográfia és a görög tanulmányok újjáéledésének keresztmetszében áll. Műveinek széles körű használata miatt a „Calepinus” név számos nyelven szinonimájává vált mindenféle szótárnak. Magyar értelmezéssel első ízben az 1585-ös, tíznyelvű változatban találkozunk. "Többezer magyar szavával messze felülmúlta az addig kiadott szójegyzékeket, a későbbi magyar szótárirodalom forrása lett." (Borda: 6428)

Ennek a konkrét kiadásnak példányai jelentős könyvtárakban ugyan fellelhetők (pl. Bayerische Staatsbibliothek, Bibliothèque nationale de France, Swedish LIBRIS, cseh történelmi gyűjtemények), az antikvár piacon azonban ritkák.

Hiánytalan. A fametszetű címlap Hans Baldung Grien munkája. Két oszlopra osztott szöveg, díszes fametszett iniciálékkal. A kk4–5 levelek jobb alsó sarka szakadt, minimális szöveghiánnyal. Az első kötéstáblán, az előzáklapon, a szennylapon és a szövegben több helyütt korabeli tintás széljegyzetek, annotációk, bejegyzések, továbbá két XVIII. századi, tintás pénzügyi számadás. Ezek közül kiemelhető egy Iphigena Iphy (?) nevű nővér bejegyzése, illetve további azonosíthatatlan feleségekre és nőkre utaló bejegyzések: ezekből a kötet női használatára lehet következtetni. Az előzéklapon és a címlapon, valamint több más levélen a soproni és pozsonyi ferences kolostorok, valamint Csongrádi Ferenc, ferences rendi provinciális possessori bejegyzései. Csongrádi 1533-ban még kassai igehirdetőként említik a források, 1553-ban már mint pozsonyi hitszónokot. A possessori bejegyzés szerint a könyvet ebben az időszakban, 1544-ben használta. Nem tudhatjuk, mennyit forgathatta a kötetet – csak olyan könyvek lehettek a szerzetesek tulajdonában, amiket gyakran használtak munkájuk során. A néhol olvasható, rövid, egy-egy szavas széljegyzetek (pl. lásd az L6 íven "zaphfog" magyarnyelvű bejegyzést) mindenesetre alkalmi használatra engednek következtetni. Csongrádit Pozsonyban kétszer választották provinciálissá, először 1561-ben, másodjára 1565-ben. Tisztséségnek második turnusa alatt Csongrádi több ízben is segítette a soproni elszegényedő ferences rendet; felthetően valamikor ekkor kerülhetett át a kötet Pozsonyból Sopronba.

Fatáblára vont, díszes félpergamen-kötés, bordázott gerinccel, az eredeti csatok maradványaival, korabeli tintás évszámozással és rájegyzésekkel. Az előzéklap levált. A kötés a gerinc alsó részén, a hátsó kötéstábla mentén részben elvált, felül kisebb sérülésekkel.

USTC 611094 (rossz évszámozással!); BV003539321; VD16 C 239.