[12] + 179 p. - [16] + 168 p. - 180p.  A címlapokon szép rézmetszetek. A második kötet utolsó levele hiányos és sérült.

Az osztrák jezsuita író, udvari  könyvcenzor, a Gräffer könyvkiadó vezetője Alois Blumauer (1755-1798) által átdolgozott énekek első teljes kiadása. – 1794-ben C. W. Fr. Schaber a IV. kötet folytatásaként kiadta a 10–12. könyveket. – Blumauer a rend feloszlatásáig jezsuita volt, 1782-től pedig a bécsi udvari könyvtárban dolgozott cenzorként. »A szabadkőművességhez való csatlakozása 1781 körül meghatározta szellemi irányultságát. 1780-ban szatirikusként tűnt fel. Versei rímes, szellemes elméleti alkotások, valódi érzelem nélkül, kizárólag az ultramontanizmus elleni küzdelem és a felvilágosodás melletti elkötelezettség szándékával telítve, ami legragyogóbban a töredékként fennmaradt főművében, a ›Virgil Aeneis travestiert‹-ben … nyilvánult meg. Ebben B. gúnyosan kigúnyolta a pápát, a szerzetességet, a jezsuitizmust, a vallási és amulett-kereskedelmet, valamint mindazt, ami egyébként a josefinizmus indexén szerepelt. E paródia népszerűsége, amely gyengébb művek mintájául szolgált, továbbra is tart.” (NDB II, 326)

A mű első nyolc könyvét Szalkay Antal  fordította magyarra, melyből nyomtatásban csak az első három jelent meg. A teljes szöveg sokáig kéziratos formában terjedt. 

Goed. IV,1, 636,  Hayn-Gotendorf I, 384

A három rész - 9 könyv - egybekötve, korabeli, bordázott gerincű félbőrkötésben, aranyozott címmel. A kötés fejnél aranyozott, máshol piros színű. A harmadik rész kisebb méretű. A kötés szignált: V. Zs. 1784. (A 3. rész csak 1788-ban jelent meg!)  A második kötet utolsó levele sérült. Címlapon névbejegyzés.