Első nagyar nyelvű kiadás. 208p.

"Faludy a maga megszállottságával feltár megint valami újat. Prózája mondanivalója és szerkesztése is egyedülálló. Egyszerre repít hatalmas elméje a magasba, majd hirtelen zuhanunk vele letűnt korok elméinek gondolataiba, alámerülve és kijózanodva vagy mámorba esve a párás levelek illatától. Faludy miatt ilyen a kép, ő teszi utazássá, most is ott van, de nem egészen. Elvisz egy erdőbe magas hegyek közé, melyeknek neve sincsen még."

A szennycímlapon Faludy Nádor Tamásnak szóló datált dedikációja: "Ezt a könyvet Magyarirszágon nem szeretik. / Faludy György / 1994. V. 2." Jelen kötet Nádor Tamás gazdag könyvhagyatékának egy darabja. 

Nádor Tamás (eredeti neve: Kanitz Tamás) (1934–2008) a magyar publicisztika maghatározó alakja; széleskörű újságírói működésével párhuzamosan jelentős rádiós, valamint írói tevékenyéget is kifejtett. Első versei az Új Hangban, kritikái az Új Írásban, interjúi a Magyar Ifjúságban jelentek meg, hogy aztán a legrangosabb folyóiratokban (Jelenkor, Alföld) publikáljon. Pályafutása során ezernél is több interjút készített írókkal, költőkkel és a könyvszakma kiemelkedő alakjaival. Interjúi jóval többek egy riportnál: a közelmúlt történelmét sokoldalúan megidéző pályaképek, egyedi irodalmi alkotások, drámák. Nádor gyűjtői szenvedélye és interjúkötetei azt a hitet közvetítik, hogy a szépirodalom elutasítása csak időszakos lehet – az emberiség soha nem fordulhat el végleg a könyvtől. Nem az számít, hogy a betűt kőtáblára vésik, nyomtatják, vagy mikrofilmre veszik... (Kritika 1987/11. sz.)

Kiadói, illusztrált papírkötésben. Kifogástalan példány.