"A sors kegyéből többször találkozhattam az agg íróval, aki többórás interjúban foglalta össze mintegy dióhéjban életútját és vélekedéseit korunk és az irodalom kérdéseiről. Századunk nagy tanúja, kárvallotja szól benne az emberi értékekről, példát ad a hazaszeretet és az egyetemesség elválaszthatatlanságáról. Úgy tűnik, hogy eljött az ideje, hogy forradalmian újszerű elgondolásait egy könyvben közreadhassuk." 1t. (Márai ff. fotója) + 159p. Számos szövegközti képpel.

A szerző által Nádor Tamásnak dedikált, datált példány. Jelen kötet Nádor Tamás gazdag könyvhagyatékának egy darabja. 

Nádor Tamás (eredeti neve: Kanitz Tamás) (1934–2008) a magyar publicisztika maghatározó alakja; széleskörű újságírói működésével párhuzamosan jelentős rádiós, valamint írói tevékenyéget is kifejtett. Első versei az Új Hangban, kritikái az Új Írásban, interjúi a Magyar Ifjúságban jelentek meg, hogy aztán a legrangosabb folyóiratokban (Jelenkor, Alföld) publikáljon. Pályafutása során ezernél is több interjút készített írókkal, költőkkel és a könyvszakma kiemelkedő alakjaival. Interjúi jóval többek egy riportnál: a közelmúlt történelmét sokoldalúan megidéző pályaképek, egyedi irodalmi alkotások, drámák. Nádor gyűjtői szenvedélye és interjúkötetei azt a hitet közvetítik, hogy a szépirodalom elutasítása csak időszakos lehet – az emberiség soha nem fordulhat el végleg a könyvtől. Nem az számít, hogy a betűt kőtáblára vésik, nyomtatják, vagy mikrofilmre veszik... (Kritika 1987/11. sz.)

Kiadói, illusztrált papírkötésben. Kifogástalan példány.